caminomesek.hu Open in urlscan Pro
185.111.89.170  Public Scan

Form analysis
0 forms found in the DOM

Text Content

CAMINO MESÉK


ITTHON MARADTAM

2023. augusztus 11.  Erre a napra volt repülőjegyem, ezt a dátumot vártam több
mint 1 éve. Ekkor minden adott volt ahhoz, hogy ismét elinduljak és 30-40 napot
Spanyolországban töltsek. Számoltam a napokat, mindent megterveztem. A terveim
egy része megvalósult és olyanok is voltak, amik romba dőltek. Az utolsó 3
hétben nagyon megtanultam változtatni, az életem összes területe hirtelen más
irányba indult el, mint ahogy én azt eredetileg jónak gondoltam. Minden
változott. Egy dolog volt állandó, az augusztus 11-e, ez jelentette a stablitást
számomra, ez motivált egy-egy nagyobb kihívásnál. 1,5 nappal előtte, mégis úgy
döntöttem, hogy nem szállok fel a gépre. Augusztus 9-én megtartottam az utolsó
tréningemet, utána rohanva próbáltam beszerezni azokat, amikre még mindenképpen
szükségem volt az elinduláshoz. Szerencsére egymáshoz közel voltak a boltok.
Nagyon örültem, hogy ezzel is könnyebb dolgom van. Az „antiblister” zokni volt
az egyik a listámon, amit annak ellenére, hogy tudtam, hogy a cipőt már ebben
érdemes betörni, még nem vásároltam meg. Ennek egyik oka az volt, hogy számomra
az mindig nagy kihívást okoz, ha egy olyan terméket kell megvásárolnom, ahol sok
paramétert kell összehasonlítani, vagy túl nagy a választék. A másik oka pedig
az volt, hogy legbelül azért féltem az elindulástól és nagyon sok az úttal
kapcsolatos teendőt az utolsó pillanatra hagytam, mondván hogy a munka
fontosabb. Az utolsó napokban ennek már nagyon éreztem a súlyát, de valahogy
minden fontosat sikerült beszerezni pont időben, emiatt azt gondoltam minden
rendben van. Többször történt egy-egy, az utat nehezítő kihívás, mint például:
az egyik internetes vásárlásom alkalmával megadtam a bankkártyám adatait egy
adathalász oldalon, emiatt a bankkártyámat le kellett tiltatnom, az új kártya
érkezése 2 hét. Terveim szerint akkor én már Spanyolországban lettem volna,
illetve a laptopomon egyszer csak nem kapcsolt be. Mindenre kitaláltam egy B
tervet, ezért nyugodt voltam. Amikor beléptem a túraboltba, nagy reményekkel az
egyik eladóhoz mentem. Tudtam, hogy ebben a boltban szakmailag is értenek a
termékekhez, ezért biztos voltam abban, hogy pár percen belül 3 pár
„antiblister” zoknival távozom. Amikor mondtam, hogy mit keresek, az eladó
közölte, hogy erről még nem is hallott, de mutatott pár túrazoknit. Hirtelen
nagyon csalódott lettem. Tudtam, hogy vagy találok itt egy megfelelőt, vagy
elmegyek más boltokba is és akkor más teendőkre nem lesz elég időm.
Kiválasztottam a legdrágább futó zoknit (ami mellesleg piros volt, ez komoly
érv), mondván az biztos jó lesz. Amikor kiléptem a boltból, kiderült, hogy az
egyik ügyfelemnél van még pár órányi sürgős, fontos feladatom. Már erősen
gondolkoztam azon, hogy ezt hova fogom besűríteni és közben nagyon rosszul
éreztem magam. A zokni és ez a hír hirtelen mély letargiába döntött. Feltettem
magamnak a kérdést, most miért is érzem ilyen szörnyen magam? 1,5 nap múlva
felszállok a gépre, akkor is, ha 1 percet sem alszom addig és kint is tudok
zoknit venni, ha ez esetleg mégsem sem lenne jó! Abban a pillanatban rájöttem,
hogy azért voltam olyan borzalmasan, mert nem szeretnék felszállni a gépre, most
itthon érzem jól magam. Napok óta éreztem, hogy valamilyen nagy teher van
rajtam, csak azt nem tudtam, hogy mi az. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a
terhem. Mindegyik Caminóm előtt már hónapokkal számoltam a napokat és alig
vártam, hogy a repülőn legyek. Most ez változott, hiszen most itthon érzem jól
magam. Elkezdtem gondolkozni, hogy mi történne, ha itthon maradnék és rájöttem,
hogy semmi, hiszem ez egy saját magamnak felállított cél volt, nagyon sokáig ez
volt az álmom, de most nem az. Akkor miért is ragaszkodom ilyen erősen egy olyan
dologhoz, ami most rossz érzésekkel tölt el? Rájöttem, hogy rosszul érzem magam,
ha arra gondolok, hogy 30-40 napig külföldön leszek, mert most itthon érzem jól
magam. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy itthon maradok. A biztonság
kedvéért azért átgondoltam, hogy mi is történik, ha most nem indulok el. Sorra
vettem az észérveket és rájöttem, hogy semmi! Sőt, még a tények is azt
támasztják alá, hogy jól döntöttem. Már rutinosan módosítottam a repülőjegyem,
hiszen az elmúlt időszakban többször csináltam ilyet: 2022. július 5-én úgy
döntöttem, hogy július 9-e helyett július 19-én jövök haza. Pont 2 hete voltam
Fisterrában, úgy éreztem, hogy még van ott dolgom, nem akartam hazajönni. A
születésnapom pont ideális dátumnak tűnt. 2022. július 15-én úgy döntöttem, hogy
július 19-e helyett július 26-án jövök haza. 3,5 hete voltam Fisterrában. Azt
éreztem, hogy a 35. születésnapomat nem a reptéren, hanem ott szeretném tölteni.
Féltem, hogy mi vár itthon, kint pedig jól éreztem magam. 2022. július 21-én úgy
döntöttem, hogy július 26-a helyett augusztus 3-án jövök haza. Ez volt a
legeslegutolsó dátum, ameddig maradhattam. Pont 1 hónapja voltam ott és tudtam,
hogy ekkor 40 nap után el kell hagynom Fisterrát. Boldog voltam, hogy még van
majdnem 2 hetem. Büszke voltam, hogy meghoztam ezt a döntést magamért, de
ugyanakkor tudtam, hogy lassan szembe kell néznem azzal, hogy mi vár itthon. Ez
rossz érzésekkel töltött el, melyeket igyekeztem kizárni. 2022. október 16-án
úgy döntöttem, hogy október 18-a helyett október 26-án jövök haza. Nem akartam
hazajönni, ott éreztem jól magam és erősen gondolkoztam azon, hogy milyen módon
tudnék odaköltözni. 2023. augusztus 9-én úgy döntöttem, hogy augusztus 11-e
helyett szeptember 6-án indulok és 22-én biztosan hazajövök. Az eredeti 2 hónap
helyett 2,5 hétig leszek Spanyolországban. Itthon maradtam, mert most itthon
érzem jól magam.

Olvasson tovább


SZÜLETÉSNAPI MESE

  2013. július 19-én 26 éves lettem. Az elnök 2012. július 1-én adtam át egy
egyetemi diákszervezet elnökségét az utódomnak. A harmadik
diplomámat azért szereztem meg, mert ahhoz, hogy elnök lehessek, szükségem volt
a diákjogviszonyra. Előtte az alapdiplomámat levelezőn csináltam, Londonban
éltem. Amikor 2010-ben onnan hazaköltöztem 101 kg voltam. Utána nagyon gyorsan
lefogytam és ezt megünneplendő befestettem a hajamat szőkére és élveztem, hogy
felfigyelnek rám az embereket. 1 év után nem bírta tovább a hajam a szőkítést és
leégett, emiatt ebben az időszakban nagyon rövid volt. Nagyon büszke voltam
magamra, hogy amellett, hogy egyetemi diákszervezeti elnök voltam, még a
köztársasági ösztöndíjat is megkaptam, amiért nagyon sokat tanultam. 1 éven
keresztül egy helyi bizottságot vezettem, utána ott maradtam még 1 évig a
diákszervezetben segíteni, addig az egyetem volt az életem, ennek hirtelen vége
lett, nem találtam a helyem.   2014. július 19-én 27 éves lettem. A lázadó 11
hónap után felmondtam az első munkahelyemen. A diákszervezeti tapasztalatomnak
köszönhetően, jött egy olyan lehetőség, hogy annak ellenére, hogy sosem
szerettem volna „multinál” dolgozni, mégis ott kezdtem. 6 hónapon keresztül
nagyon jól éreztem magam, olyan vezetőm volt, akit máig az egyik szakmai
példaképemnek tekintek. 6 hónap után őt másfelé vitte az útja és én kaptam egy
olyan főnököt, akire sem szakmailag sem emberileg nem tudtam felnézni. Mindig az
volt a célom, hogy legyen meg napra pontosan az egy év tapasztalat, utána
felmondhatok. Ez nem sikerült. Kitaláltam egy projektet, ami szerintem és több
igazgató véleménye szerint is megoldás lehetett volna több szervezeti
problémára, amikor a projektjavaslataimat elmondtam nekik, a beszélgetések
valahogy mindig úgy alakultak, hogy esett néhány negatív szó is a főnökömről. A
projekt öltetem előterjesztését magán akció keretein belül hajtottam végre, nem
tájékoztattam róla a főnököm. Amikor ezt megtudta, olyan formában kaptam tőle 
destruktív negatív visszajelzést, hogy amikor aznap kiléptem az irodaház
ajtaján, már tudtam, hogy másnap csak felmondani jövök vissza. A születésnapomon
annak ellenére, hogy nem volt munkám, szabadnak és felszabadultnak éreztem
magam.     Az utazó 2015. július 19-én 28 éves lettem. Egy multinál dolgoztam,
ahol amellett, hogy sok szakmai kihívás volt, teljes autonómiát kaptam a HR
fejlesztésekben. Ezen a napon nagyon büszke voltam magamra, mert 1 év alatt 10
országban voltam. Boldognak és szabadnak éreztem magam.   2016. július 19-én 29
éves lettem. A vizsga Ezen a napon szabadságon voltam, direkt a születésnapomra
egyeztettem le a vizsgatréninget egy tanácsadó céghez. A tét az volt, hogy
bekerülök hozzájuk, mint külsős tréner, azaz rajtuk keresztül tarthatok
tréningeket az ügyfeleiknek. Tudtam, hogy ha sikerül, akkor ez nagy hatással
lehet a szakmai életemre. Szerettem a munkahelyemet, nem akartam ott hagyni,
viszont már kevesebb volt a kihívás. Rögtön aznap megkaptam a pozitív választ,
nagyon boldog voltam.   2017. július 19-én 30 éves lettem. Az álom valóra vált.
Ezen a nyáron csak 1 hét volt, amikor nem dolgoztam. Direkt a születésnapom
hetére nem szerveztem egy tréninget sem, születésnapi fesztivál hetet tartottam,
nagyon fáradt, de boldog is voltam. Megvalósult a célom, amit 20-as éveim elején
kitűztem, 30 éves korom előtt vállalkozó lettem. Miután előtte 1 évvel
bekerültem a külsős trénerek közé, ősszel annyi munkám lett, hogy döntenem
kellett! Maradok a biztos fix munkahelyemen, ahol már nem éreztem, hogy van
eredménye a munkámnak? Vagy kilépek a bizonytalanságba úgy, hogy 2 hónapig van
tele a naptáram? Amikor ezzel szembesültem, 2 órát gondolkoztam, utána meghoztam
a döntést és az utóbbit választottam. 2 hónapig nagyon sok munkám volt, aztán
hónapokon keresztül semmi. Volt olyan is, hogy miután már az összes ablakra új
függönyöket varrtam , csak feküdtem a szőnyegen, azon gondolkoztam, hogy mi
értelme az életemnek, ha hetek óta nem csináltam dolgoztam? Aztán elkezdtem az
egyetemen tanítani, mint külsős oktató és bejött egy nagy munka. A 30.
születésnapom nyarán egy projekt keretein belül bejártam az egész országot,
minden megyében tartottam 1 nap tréninget, legalább heti 3-4 napon keresztül.
Busszal, vonattal és húzós bőrönddel mentem és nagyon meleg volt. Amikor az
egyik héten végre végeztem és örültem, hogy indulhatok haza, hirtelen akkora
vihar kerekedett, hogy miután elindultam az állomásra a húzós bőröndömmel,
vissza kellett fordulnom. Közben a fákba kapaszkodtam, hogy ne fújjon el a szél.
Az intézményben vészeltük át a vihart, ahol a tréninget tartottam. Miután
lecsendesedett, a résztvevők kivittek a zalaegerszegi vonat állomásra, ahol
azzal szembesültem, hogy felsővezeték szakadás van és már nem indul vonat. Akkor
azt hittem, aznap már nem érek haza, mégis sikerült. Másnap észrevettem, hogy a
laptomom teljesen elázott.   2018. július 19-én 31 éves lettem. A vállalkozó
Ezen a nyáron ismét szülinapi fesztivál hetet tartottam. Kékeden egy Kassa
melletti kis faluban, az Elvonuló Tréning helyszínén voltam. Eredetileg csak pár
napra mentem, viszont mivel direkt az egész hetem üres volt, ott maradtam 1,5
hétre. Azon a napon, amikor eljöttem, délután már a vonaton ültem Debrecenben
felé teljes tréning felszereléssel, az utolsó napig élveztem a falusi élet
előnyeit. A szülinapi bulimra mindenki eljött, akit meghívtam a faluból, a
második kedvenc ételemet főztem bográcsban. Sok munkám volt, boldog voltam és
szabad.   2019. július 19-én 32 éves lettem A vezető tréner A születésnapomon
már aláírt adásvételi szerződésem volt a házamra. Azon a héten csak 3 napot
tudtam kihagyni a munkából, mert vezető tréner voltam egy tanácsadó cégnél, ahol
nagyon jól éreztem magam. Sok munkám volt és válogattam a tréningek között.
Főleg vezetői és kiemelt munkatársi tréningeket tartottam. Azt éreztem minden
sínen van.   2020. július 19-én 33 éves lettem. FCK2020 A COVID-nak köszönhetően
egy hétvége alatt mondták le az összes tréningemet. Márciusban egyik pillanatról
a másikra eltűnt minden bevételi forrásom, amire nagyon nagy szükségem volt,
hiszen házfejújításban voltam. A nyárra ismét egyéni vállalkozó voltam a COVID
közepén bevétel nélkül. Heti 40-50 órában újítottam fel a házat és semmi mást
nem csináltam. Az önbizalmam és az önbecsülésem romokban volt. 2019 novemberében
3 hetet voltam Amerikában egy személyiségfejlesztő tréningen, 2020 januárjában
azt éreztem, hogy minden a lehető legtökéletesebben alakul és márciusban ez az
egész összeomlott. Úgy éreztem semmim sem maradt. Sehol sem láttam a kiutat.  
2021. július 19-én 34 éves lettem. Jobban voltam Már elkezdtek alakulni a
munkáim ismét, a régi ügyfeleimmel is felvettem a kapcsolatot, akiket a  vezető
tréneri pozíció kedvéért elengedtem. Az eltelt 1 évben sokat foglalkoztam az
önismeretemmel, sok dologra rádöbbentem. Elkezdtem keretbe foglalni azokat a
gyakorlatokat, amiket csináltam és segítettek abban, hogy jobban legyek. Akkor
még kerestem a tréning nevét, de tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és
szeretnék segíteni másoknak is. Nagyon sokat javult az önszeretetem 1 év alatt.
  2022. július 19-én 35 éves lettem A világ végén 35 nap gyaloglás
után júniusban, megérkeztem Fisterrába.  Mindig azt mondtam, hogy csak még 1
hetet maradok, aminek az lett a vége, hogy 40 napot és a születésnapomat is ott
töltöttem. Nagyon büszke voltam magamra, hogy szeretem magam annyira, hogy
ezeket a döntéseket 1-1,5 hetente meghozom és átfoglaltam a jegyem hazafelé. A
születésnapom egy részét Johannal töltöttem és a bulimba az akkor minden
számomra fontos fisterrai személy eljött. A kedvenc helyemen voltunk és
hamburgert ettünk. Tudtam, hogy legkésőbb augusztus 2-án haza kell jönnöm és
akkor szembe kell néznem azzal, hogy milyen változások történtek Magyarországon.
Azon a napon a Camino Mesék írása volt a tervem, semmi más. A születésnapomon
boldog és szabad voltam.   2023. július 19-én 36 éves lettem. 23 nap múlva
indulok Az első repülőjegyem június 4-ére szólt. Amióta márciusban hazaértem,
keményen dolgoztam azért, hogy ebben az időpontban el tudjak indulni és minimum
2 hónpig Spanyolországban lehessek. Amikor megvettem a repülőjegyem, akkor ez
egy teljesen reális cél volt, azonban minden folyamatosan változott. Ahelyett,
hogy én is tovább változtattam volna, el voltam foglalva azzal, hogy azon
aggódtam, hogy vajon el tudok-e indulni és kint tudok-e maradni 2 hónapig. Semmi
mással nem foglalkoztam, nagyon sokat dolgoztam és attól féltem, hogy nem
sikerül a tervem. Április végén rájöttem arra, hogy a június eleji elindulás nem
reális. Június 3-án átfoglaltam a repülőjegyemet augusztus 11-ére, de még ezek
után is féltem, hogy nem fog sikerülni. Féltem egészen addig, amíg rá nem
jöttem, hogy ha minden változik, akkor nekem is változtatnom kell. Feltettem
magamnak kérdést, hogy ha nekem is és az ügyfeleimnek is az a jó, ha 30-40 napot
maradnok, akkor miért is ragaszkodom a 60 naphoz? Amikor meghoztam azt a döntés,
hogy 30-40 nap is ugyanolyan jó, mint a 60, utána minden megváltozott. Rájöttem,
hogy az elmúlt hónapokban nagyon sok ember vett részt a Camino Tréningjeimen, a
visszajelzések alapján sokat segíttetettem nekik.  Ők várják a folytatást, a
Camino Elvonuló Tréning lassan tele van, itt az ideje, hogy elinduljak, eleget
dolgoztam, ideje töltődnöm. Ma, 2023. július 19-én 36 éves lettem. 23 nap múlva
indulok egy olyan útra, ami mindig is az álmom volt és ezzel együtt félelmetes
is számomra. Sátorral fogok gyalogolni az óceán parton Fisterrába egyedül. Eddig
nagyon sokat dolgoztam. Szombaton lesz az utolsó Camino Tréning az indulásom
előtt, ezt még nagyon várom, utána már az útra készülök, mert 23 nap múlva
elindulok. 6+1 dolog, amit 36 éves koromra megtanultam: 1. Ha minden egyszerre
szeretnék megvalósítani, akkor semmire sem figyelek igazán. 2. Ha azt érzem,
hogy az időm drága és emiatt türelmetlen vagyok, akkor nem élvezem az életem. 3.
Fontosabb vagyok a feladataimnál és nem az számít, hogy mennyi eredményt értem
el 1 év alatt, hanem az, hogy közben hogy éreztem magam. 4. Azzal foglalkozom,
amit igazán szeretek és ebben magamra hallgatok. 5. Ami a hivatásom, abban
sikeres vagyok. 6. Én vagyok a felelős az életemért. +1. A körülöttem lévő
emberek a tükreim, azt fogják csinálni, amit engedek nekik, én húzom meg a
határokat.

Olvasson tovább


A KONFLIKTUSOK

Amióta elkezdtem az önismeretem fejlesztésével komolyabban foglalkozni, azóta
azt vettem észre, hogy folyamatosan konfliktusok keresztezték utamat.  Voltak
olyanok, amik a kapcsolat megszűnéséhez vezettek és olyanok is, amik erősebbé
tették azt. Ennek két kiváltó oka volt. Az egyik, hogy mindig hittem abban, hogy
„Minden megoldott konfliktus erősíti a kapcsolatot”, ezért elkezdtem
tudatosabban alkalmazni és kimondtam azokat a dolgokat, amik számomra nehezítik
a kapcsolat jövőbeli fenntartását. A másik, hogy már szeretem saját magam
annyira, hogy eldöntöttem, hogy az olyan kapcsolataimra fordítom a figyelmem és
az energiám, amik számomra örömet okoznak. Sokat gondolkoztam azon, hogy mik
voltak azok az okok, amik azt segítették elő, hogy az elmúlt években ilyen nagy
személybeli változások történtek az életemben és rájöttem arra, hogy
tudattalanul is, de elkezdtem alkalmazni Cheryl Richardson idézetét („If you
avoid conflict to keep the peace, you start a war inside yourself”) és már nem
félek kimondani azokat a rossz érzéseket, amiket régebben magamban tartottam.
Ezeket a változásokat nagyon pozitívként élem meg, ezért azt gondolom, jól
döntöttem, hogy sokkal jobban kiállok magamért. Ha elkerülöm a konfliktust a
béke megőrzése érdekében, azzal háborút indítok saját magamban. Ha elkerülöm a
konfliktust annak érdekében, hogy fennmaradjon egy olyan kapcsolatom, ami
számomra nem jó, akkor sérülnek az érdekeim és rosszul érzem magam még akkor is,
ha ezt nem vallom be még saját magamnak sem. Ha annak érdekében, hogy
megmaradjon a viszonyunk, a másik hajlandó változtatni, akkor az már egy óriási
pozitív visszajelzés, hogy ez számára is fontos. Ezáltal én is tudom teljesen
más nézőpontból nézni a helyzetet, ami segít abban, hogy erősebbé és jobbá
váljon a kapcsolatunk. Ha kimondom azokat a dolgokat, amik számomra problémát
okoznak - azaz visszajelzést adok - akkor abból a másik is tud tanulni, hiszen
nagyon sok esetben azt látom, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy a
viselkedésünk milyen hatással van a környezetünkre Amikor konfliktust okoz a
másik működésmódja, akkor a másik lehetőségem az, hogy empatikus vagyok és
beleképzelem magam az ő helyzetébe. Ilyenkor nagyon sokszor rájövök arra, hogy
az ő szemszögéből nézve el tudom fogadni a viselkedését. Ilyenkor el tudom
engedni a dühömet és javul a kapcsolatunk. Gyakran arra is rájövök, hogy az
adott személy ennyit tud nyújtani számomra és elengedem a vele szemben
támasztott elvárásaimat. Nem várom, hogy majd rájön erre és olyan dolgokra,
amire én szeretném, hogy rájöjjön. Nagyon fontosnak tartom, hogy a különböző
helyzetek között tudjak különbséget tenni. Amióta megismertem Assisi Szent
Ferenc imáját, ez sokkal könnyebben megy. „Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam,
amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és
adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.” Régebben
számomra nagyon gyakran okozott kihívást, hogy elfogadjam azt, hogy vannak olyan
helyzetek, amiken nem tudok változtatni. Gyakran szerettem volna másokat
megváltoztatni, amiből törvényszerűen én húztam a rövidebbet. Megértettem
viszont azt, hogy amellett, hogy ez nekem is rossz volt, ezzel mások
autonómiáját szerettem volna elvenni. Tudom, hogy nagyon nem szeretem, ha valaki
ezt próbálja velem tenni, ezért én is figyelek erre. Megtanultam azt, hogy a
helyzetemmel kapcsolatban akkor vannak negatív érzéseim, amikor azt hiszem, hogy
nem tudok változtatni rajta, de még nem fogadtam el, hogy ez így van, azaz még
nem tettem a kettő között különbséget. Rendszeresen emlékeztetem magam azokra,
amiket egyszer már megtanultam és emiatt sokkal hatékonyabb vagyok, hiszen az
összes energiám és figyelmem azon van, amire van hatásom. Sokkal jobban érzem
magam, haladok előre, a múltamat pozitív erőforrássá alakítom és már azt is
tudom, hogy az idő sok mindenre megoldás lehet.

Olvasson tovább


BUEN CAMINO II. RÉSZ

Buen Camino I. Még 6+1 dolog, amit 2022-ben tanultam:  1. Könnyen és egyszerűen.
Az Asszertív Tréning weboldalt 2020 novemberében kezdtük és 2022 májusában
készült el. Az elején még a feladat gondolatától is rossz kedvem lett. Nagyon
sok a részlet, amit utálok (erősen N-es személyiség vagyok), ennek megfelelően
be is vonzottam azt, hogy nagyon nehéz és borzalmas ez a feladat és az is volt.
Amikor egyszer már majdnem azt hittem, hogy kész van, akkor hirtelen az egészet
újra kellett kezdeni egy másik rendszerben. Amikor rájöttem arra, hogy teljesen
feleslegesen fizettem ki egy teljes weboldal elkészítését, akkor végre
megtanultam, hogy „Nem akarásnak nyögés a vége”.   A gépemen átraktam minden
fájlt a „Szeretem csinálni” mappába és onnantól kezdve könnyen és egyszerűen
fejlődött és épült fel a weboldal. A gondolataimból lesznek az érzéseim, aminek
köszönhetően a helyzethez való hozzáállásomon keresztül alakítom saját magam a
történéseket. Amikor azt érzem, hogy ez nagyon nehéz lesz, akkor mindig eszembe
jut, hogy nézzek ki a saját dobozomból, váltsak nézőpontot, vizsgáljam meg
kívülről a helyzetem. Ilyenkor mindig találok egy olyan megoldást, ami sokkal
jobb, mint amik eddig eszembe jutottak és könnyen és egyszerűen tudom
kivitelezni. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, csak nézőpontot kell váltanom. Azt is
megtanultam, hogy a részletekhez való hozzáállásomon is tudok pozitív irányba
változtatni, ha fontos az adott feladat. Igaz számomra nagyobb energia, de ha
szeretném, meg tudom tenni.         2. Ne ítélj! 2022 nyarán majdnem nagyon sok
élménytől és tanulástól fosztottam meg saját magam azáltal, hogy előítéletek
voltam bennem. Előtte azt gondoltam, hogy ezzel én már dolgoztam, én már nem
vagyok előítéletes, de kiderült, hogy mégis volt még bennem. Akkor megtanultam,
hogy előítéletmentesen sokkal szebb az élet. Később arra is rájöttem, mennyire
fontos, hogy a saját magammal szembeni előítéleteken is dolgozzak. Amikor túl
magas elvárást támasztok saját magammal szemben, az egy előítélet. Amikor dühös
vagyok magamra vagy másokra, az is egy előítélet. Amikor dühös vagyok, akkor
tehetetlennek érzem magam, mert azt gondolom, hogy nincs hatásom a
végkimenetelre. Amikor megértettem azt, hogy én vagyok a felelős az életemért,
az nagyon sokat segített abban, hogy az ilyen jellegű gondolatokat, ezáltal
érzéseket el tudjam engedni és sokkal szabadabbnak érezzem magam.         3.   
Mások mit szólnak? Régebben is sokat nevettünk már az azon a barátaimmal, hogy
én mindig úgy éltem az életem, hogy a figyelmemnek csak kis része volt azon,
hogy mások mit fognak majd szólni ahhoz, ha ezt meg ezt csinálom. Finisterrében
rájöttem arra, teljesen felesleges ezzel foglalkozni, mert az egy feltételezés.
Itt feltehetném a már híressé vált kérdést „Tisztelettel kérdezem azoktól, akik
úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe?”, hogy végül mit
szóltak?"         4.    A pozitív visszajelzés hatalma. A pozitív visszajelzést
mindig nagyon értékes eszköznek tartottam, viszont 2022-ben valahogy sokkal
többet kaptam, mint előtte és mivel gyakorlatban tapasztaltam, hogy milyen jó,
emiatt én is sokkal többet adtam, ami pozitív irányba terelte a kapcsolataimat.
Amellett, hogy másoknak is, saját magamnak is többet adtam. Mindig adtam
magamnak pozitív visszajelzést, amikor rossz kedvem volt. Amikor például
Burgosban felszálltam a buszra, akkor nagyon büszke voltam magamra, hogy addig
elgyalogoltam és amiatt pedig kifejezetten, hogy gyulladt bokával is ilyen
sokáig kitartottam, viszont ott volt az ideje, hogy változtassak. Ennek
köszönhetően megjött az erőm és ismét élveztem a gyaloglást 2 nap pihenő után.  
      5.    A siker az egyetlen utam. Amikor rájöttem arra, hogy minden, ami
velem történik, azért én vagyok a felelős, akkor úgy döntöttem, hogy ha én
vezetem a saját életem hajóját, akkor nem engedem, hogy más irányba sodorjon a
szél. Ez erőt adott, mindig tudtam, hogy jó fog történni, mert bíztam ebben.
Vagy tanultam, vagy kiléptem a komfortzónámból, vagy elkezdtem máshogy csinálni,
aminek köszönhetően folyamatosan sikerek keresztezik az utam.        6.   
Erőforrások. Tudom saját magamról, hogy mivel vizuális vagyok, ezért nekem a
képek, feliratok nagyon nagy erőforrások tudnak lenni. Tudatosan tele van a
környezetem vizuális erőforrásokkal (képek, tárgyak, feliratok).   +1 Álmodj!
Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy 2023-ban ilyenkor ismét
Spanyolországban leszek. Decemberben, amikor megvettem a repülőjegyet saját
magam karácsonyi ajándékaként, még azt láttam reálisnak, hogy egy hetet tudok
maradni. Január elején még kérdéses volt, hogy egyáltalán tudok-e jönni, akkor
csak egy álom volt számomra az, amit ma már biztosan tudok, hogy 3 hétig leszek
Spanyolországban.  Január elején, amikor el voltam keseredve, mert attól féltem,
hogy nem fogok tudni elindulni, azt mondtam magamnak, hogy ebből elég! Azzal,
hogy ettől félek, nem fogok előrébb jutni. Ahol a figyelmem, ott a világom!
Elkezdtem az előttem álló feladatokkal foglalkozni és nem gondolkoztam azon,
hogy tudok-e majd menni. Csak azon volt a figyelmem, hogy mindent megoldjak.
Amikor azt éreztem, hogy nagy és bonyolult a feladat, akkor eszembe jutott, hogy
„Könnyen és egyszerűen!” és megváltoztattam a hozzáállásomat vagy nézőpontot
váltottam. Amikor pár hét múlva elkezdtem tervezni a következő pár hónapot,
akkor azt vettem észre, hogy még 2 hét is belefér. Pár nap múlva pedig arra is
rájöttem, hogy kisebb változtatásokkal a 3 hetet is meg tudom oldani. Amikor
lefoglaltam a repülőjegyet visszafelé is, akkor értettem meg igazán azt, amit
egy barátom mondott nekem a nyáron. Azt mondta, hogy álmodjak! Akkor még csak a
részleteket láttam, nem állt még össze a kép és rájöttem, hogy emiatt nem tudtam
álmodni, ezért már mindig a terveim közötti összefüggésekre építek, a célt és a
nagy képet keresem. Ennek köszönhetően február 11-én megtartottam az első Camino
Tréningemet, ami a résztvevők visszajelzései alapján sikeres volt. Arra
vonatkozóan, hogy Finisterrében mit fogok csinálni 2 hétig, nincsenek konkrét
terveim, egyetlen célom, hogy megtaláljam a tréninghelyszínt, ahol a nyáron a
Camino Tréningeket fogom tartani. A Camino és az (El)induló tréningekre hirtelen
a terveimet is felülmúlta az érdeklődés és Május 22-23-24-én tartom az első 3
napos Elvonuló Camino Tréninget, ami mindig nagy álmom volt. A Camino Mesék
olvasóinak száma egyre növekszik. A 40 nap Finisterrébent 2498-an, a
Tízmilliószoros napokat 1539-en és a Buen Camino I. részét 2246-an olvasták.
Amióta ezeket megtanultam, azóta tudok álmodni és azóta meg is valósítom az
álmaimat úgy, hogy közben élvezem azt, amit csinálok. Álmodj! Élvezd az Utad!
Buen Camino!  

Olvasson tovább


A TRÉNER

Amikor 2022 decemberében Fisterrában voltam, felkértek, hogy tartsak egy
előadást 2023. január 20-án arról, hogy mit tanultam a Caminon, mint tréner.
Nagyon örültem neki és rögtön igent mondtam. Ezt szoktam a „Fisterra effektus”-
nak nevezni. Amikor ott vagyok, mindig nagyon jó dolgok történnek velem. Két
okból voltam boldog. Egyrészt egy általam szakmailag nagyrabecsült egyesület
szervezi az eseményt, másrészt pedig rájöttem, hogy ezen még nem is gondolkoztam
el mélyebben, ezért remek alkalomnak tartottam, hogy átgondoljam ezt a kérdést.
6+1 dolog, amit a Caminon tanultam, mint tréner: 1.    Elvárások. A Camino-n
megtanultam, hogy másokkal szemben semmilyen, magammal szemben nagyon magas
elvárásaim legyenek. Ha van elvárásom a résztvevők felé, akkor annak megfelelően
tartom a tréninget, aminek köszönhetően befolyásolhatom őket. Ha magas
elvárásaim vannak magam felé, akkor mindent beleadok a siker érdekében. Azt is
megtanultam viszont, hogy ezzel kapcsolatban akármikor dönthetek másképp és
változtathatok.   2.    Tervezz! Változtass! A tréningekre eddig is mindig
konkrét tervekkel indultam. Ezt továbbra is nagyon fontosnak tartom, viszont
ennél is fontosabbnak, hogy ezen akármikor változtathatok.   3.    Vizualizálj!
Én személy szerint nagyon vizuális vagyok, ezért eddig is nagy hangsúlyt
fektettem a tréningeken a vizuális elemekre. Megtanultam, hogy mivel vizuális
vagyok, ezért én így tudok a legjobban célt kitűzni, akár tréninggel, akár
magánélettel kapcsolatos. Eddig is sok post-it em volt  azokon a helyeken, ahol
gyakran látom, most még több lett.   4.    MBTI alapján A MBTI
személyiségtipológia alapján vannak olyan típusú dimenziók, amik engem
alapvetően idegesítenek, vagy nagyobb kihívást jelent számomra a közös hang
megtalálása. Megtanultam, hogy minden tréning a résztvevőknek szól. Ezért már
annak ellenére, hogy én alapvetően másképpen működöm, mindig a résztvevők betűit
veszem figyelembe.   5.    Állj meg, gondold át! Mivel introverált vagyok, ezért
a tréningeken a szüneteket szeretem mindig egyedül tölteni. Ilyenkor gondolom át
az addig történteket és tervezem meg a továbbiakat. Eldöntöm, hogy jó-e a
tematika, amivel készültem, vagy szükséges-e az, hogy változtassak. Többször
kaptam olyan visszajelzést, hogy lehetnék kicsit „beszélgetősebb” a szünetekben.
Már tudom, hogy introvertáltként ez a tréneri varázserőm, ezért már nincs
lelkiismeretfurdalásom, amikor a szünetekben 1-2 perc beszélgetés után elmegyek
egyedül sétálni.   6.    Hála Megtanultam, hogy nagyon fontos, hogy emlékezzek
arra, hogy milyen hálás vagyok mindenkinek, akitől szakmailag tanultam. Egyszer
egy barátom, akivel telefonon beszélgettem, viccesen megkérdezte, hogy: „Ma még
nem vetted le a tréner ruhádat?”. Akkor jót nevettünk azon, hogy milyen sok
szerep van az ember életében. Ha folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy
milyen hálás vagyok nekik, akkor a tréningeken az ő „tréner ruhájuk” is rajtam
van, azaz folyamatosan számíthatok az ő tudásukra és tapasztalatukra, amikor
kint állok a résztvevők előtt.   +1. Találd meg a saját Utad! Légy hálás
mindenért, amit tanultál és találd meg a saját utad! Már régóta dolgoztam egy
módszertanon, ami a sajátom. Rendszerbe foglaltam mindazt a szakmai tudást, amit
az eddigi utam során megtanultam és azokat a gyakorlatokat, amik a 2020-as év
után segítettek felállni. Mindig terveztem, hogy elkezdem továbbfejleszteni,
azonban mindig volt olyan, amit ott és akkor sürgősebbnek tartottam.   Amikor a
nyáron egyszer ültem az óceánparton Fisterrában, akkor mélyebben elgondolkoztam
azon, hogy mi a célom, mivel szeretnék foglalkozni. Rájöttem arra, hogy az egyik
célom az, hogy ezzel a saját módszertanommal is támogassak másokat és
eldöntöttem, hogy Camino Tréningeket fogok tartani. A Camino megtanított arra,
hogy „Ne agyalj, csak csináld!”. A saját utamat senki nem fogja helyettem járni!

Olvasson tovább


PÉNTEK 13.

Amikor ma, 2023. január 13-án elkezdtem elolvasni ezt a cikket, kissé szkeptikus
voltam. Azonban négy gondolat megragadta a figyelmem, ami miatt többször is
figyelmesen elolvastam és átgondoltam. „Péntek 13-nak sokak hitrendszere szerint
köze van a babonához. Ha fekete macskát látsz, az balszerencsét hoz, ha négy
levelű lóherét találsz, az nagy szerencsét jelent stb., elsősorban ezekre a
hitrendszerbéli dolgokra gondolok, melyekben sokan hisznek még napjainkban is.”
Valahogy, amikor rossz napom van, mindig átmegy előttem egy fekete macska az
úton. Régebben dühös lettem, hogy még te is? Vagy elkezdtem magam sajnálni, hogy
milyen szerencsétlen vagyok és rendre történt valami rossz, vagy olyan, amit
akkor annak értékeltem. Amióta rájöttem arra, hogy én vagyok a felelős az
életemért, azóta mindig hálás vagyok a fekete macskáknak, mert tudom, hogy
szerencsét hoznak. Rájöttem arra, hogy minden jelet úgy értelmezek, ahogy én
szeretném. Ennek megfelelően lesz pozitív vagy negatív a hozzáállásom, aminek
köszönhetően én alakítom tovább a történéseket. 2.    „Teljesen mindEGY, miben
hiszünk, hatással van-e ránk január 13. péntek, vagy nincs” Az életemben egy út
van, a saját utam. Én alakítom, merre megyek.  3. „Amikor beaktiválódik ez az
energia, akkor hatalmas, RADIKÁLIS ÁTALAKULÁSBAN vagyunk, ilyenkor történik meg
az az átminősülés, amiben meg kell halnia azoknak a minőségeknek - dolgoknak -
működéseknek - kapcsolódásoknak - szokásoknak stb., melyek lehúznak, mérgeznek,
visszatartanak, mérgeznek és gátolnak a szintemelkedésben.” Amikor eldöntöm,
hogy máshogy csinálom, hatalmas energiák keletkeznek bennem, amik óriási
dolgokra képesek. Amikor lerakom a régi szokásom és elkezdem máshogy csinálni,
mint eddig. Amikor hajlandó vagyok szembe nézni magammal, amikor elkezdek
tanulni. 4.     „Ilyenkor lehet SORSOT FORDíTANI, ha szükséges, meghozni olyan
RADIKÁLIS DÖNTÉSEKET is, melyekhez eddig nem volt erőnk.” Elkezdtem gondolkozni
azon, hogy mikor voltak azok a döntéseim, amik nagy hatással voltak az utamra?
Azok a pillanatok, amikor hajlandó voltam máshogy csinálni, mint eddig.  6+1
döntés, ami számomra sorsfordító volt 2022-ben: 1.     2022. január 18. Ezen a
napon vettem meg a repülőjegyemet az El-Caminora. Előtte napon már kiírtam
post-ittel a falamra, hogy „Májusban vagy októberben megyek az El-Caminora”.
Azon a napon utánanéztem, hogy ezekben a hónapokban a legjobb indulni a
francia-út-on mindent figyelembevéve (időjárás, tömeg). Amikor ránéztem a
feliratra, éreztem, hogy ebből október lesz, aztán meg lehet 2023. május. Biztos
mindig lesz valami indom, hogy halogassam. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem,
hogy 2022-ben megyek és mivel nyáron szeretettem volna a végén, az óceán parton
1 maximum 2 hetet eltölteni, ezért megvettem a repülőjegyet. Abban a
pillanatban, hogy ezzel megvolt a célom, megtáltosodtam. Minden sikerült, tele
voltam energiával.  2.     2022. június 6. Ezen a napon döntöttem úgy, hogy
felszállok a buszra. Reggel nagyon pocsékul éreztem magam. Fájt a lábam, alig
haladtam valamit az elmúlt 1,5 hétben és még nagyon messze volt a cél.
Elvesztettem a célom.  Ekkor rájöttem arra, hogy valamit változtatnom kell, mert
utáltam az egészet. Amikor eldöntöttem, hogy másnap felszállok a buszra és előre
megyek, ezáltal közelebb kerülök az óceán parthoz, megint erőre kaptam. Még
plusz 2 nap pihenő után elkezdtem élvezni a gyaloglást. 3.     2022. június 21.
Ezen a napon érkeztem meg Finisterrébe. Már Cee-től folyamatosan a Camino Ninja
alkalmazást bújtam. Megterveztem, hogy milyen sorrendben nézem meg az
albergueket (zarándok szállás). Nem is élveztem az utat, csak terveztem. Miután
megnéztem az összes alberguet Finisterrében, amit elterveztem, rájöttem, hogy
most még ezt nem kell eldöntenem. Nem is néztem még meg az Óceánt, amióta itt
vagyok, csak keresek valamit.  Ekkor eldöntöttem, hogy megváltoztatom a tervem
és leülök valahova egy kicsit. Nem, nem baj, hogy még nem tudtam, hol alszom
aznap. Lehet máshogy is csinálni, nem mindig csak úgy, ahogy szoktam
(erősen tervezős típus vagyok).  Leültem a kikötőben, néztem a vizet és akkor
jött oda hozzám az ír író, aki azt javasolta, hogy menjek a Penzion Lopezbe, ő
is ott lakik és csak 20 euró egy éjszaka panoráma terasszal.  Amikor beléptem a
szobámba, nem hittem el, hogy tényleg ott vagyok. Abban a szobában, amit annak
ellenére, hogy először csak egy napra vettem ki, ami végül 40 napig volt az
otthonom. 4.     2022. július 1. Ezen a napon módosítottam először a
repülőjegyemet. Július 9-re szólt az első repülőjegyem. Több, mint 2 hét
Finisterrében. Ezen a napon úgy döntöttem, hogy szeretem magam annyira, hogy
maradhatok még 10 napot a születésnapomig. 5.     2022. augusztus 17. Ezen a
napon vettem meg a jegyemet vissza Finisterrébe októberre. Előtte augusztus 3-án
értem haza. Sokkolva voltam és vissza akartam menni, mindenképpen. Ezen a napon
úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, akkor is vissza megyek és megvettem. Ismét
volt célom, ismét tele voltam energiával. 6.     2022. augusztus 31. Ez a nap
volt a KATA megszűnése. Eddig nagyon dolgoztam egészen augusztus eleje óta, de
azért féltem is rendesen hogy mi lesz utána. Ezen a napon úgy döntöttem, hogy
nem félek és hiszek magamban! +1. 2022. október 17. Egy nappal ezelőtt
találkoztam egy ismerős lánnyal, pár méterrel azután, hogy kiléptem a panzióból.
Megszólított, hogy Orsi, emlékszel rám? Igen, emlékeztem. Az én csoportomban
volt a gólyatáborban az egyetemen és utána egy diákszervezetben is dolgoztunk
együtt. A testvérével volt és egy nappal korábban érkeztek meg, ők is a
francia-úton gyalogoltak. Nagyon örültünk egymásnak, beszélgettünk sok
mindenről, javasoltam nekik, hogy ha maradnak még, akkor ott ahol én lakom
nagyon jó a kilátás. Rögtön meg is mutattam nekik a teraszomat, hiszem a tövében
álltunk. Amikor másodjára találkoztunk, mondták, hogy már ők is ott laknak,
kiderült, hogy pont a szomszédaim. Mondták, hogy sokat gondolkoztak azon, amit
előtte napon beszélgettünk és miért nem coacholom ott a zarándokokat, akik
megérkeznek? Biztos lenne rá igény és mondtak még sok ötletet. Miután elváltunk,
rájöttem, hogy ismét nem néztem ki a dobozból és nagyon fekete-fehérben láttam a
dolgokat. Rosszul éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy el kell döntenem, hogy
Magyarországon vagy Spanyolországban fogok-e élni. Úgy döntöttem, hogy nem kell
dönteni és nem vagy-vagy. Itt is lehet nyer-nyer. 2 nap múlva, mikor elmentek a
lányok, ezt az üzenetet találtam a szobám ajtaján és ekkor rájöttem, hogy már
megint majdnem elfelejtettem, hogy Buen Camino! (Jó utat!) Nagyon hálás voltam
nekik! Teljesen mindegy, hogy mit csinálok, hogy döntök, rajtam múlik, hogy
élvezem-e a saját utam. Indulj el! Buen Camino!  

Olvasson tovább
1234


ESEMÉNYEK









MÚLTBÉLI ESEMÉNYEK


CAMINO ELVONULÓ TRÉNING

IDŐPONT: 2023.10.27-10.29.

HELYSZÍN: 3899 KÉKED, FŐ UTCA 54.

Részletek


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.10.21. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.07.22. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek


PÉNZÜGYI TUDATOSSÁG WORKSHOP II.

IDŐPONT: 2023.06.25. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek


CAMINO TRÉNING II.

IDŐPONT: 2023.06.18. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1075 BUDAPEST, KÁROLY KRT. 3/A

Részletek


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.06.11. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek
Erre az eseményre megvannak a résztvevők, hamarosan új tréninget hirdetünk meg.


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.05.20. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.05.06. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek
Erre az eseményre megvannak a résztvevők, hamarosan új tréninget hirdetünk meg.


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.04.22. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.03.12. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek


CAMINO TRÉNING I.

IDŐPONT: 2023.02.11. 9:00-17:00

HELYSZÍN: 1065 BUDAPEST, RÉVAY U. 14.

Részletek
Általános Szerződési Feltételek
Adatvédelmi nyilatkozat
Cookie nyilatkozat
Minden jog fenntartva!
1996-2024 - Asszertív Tréning
Készítette: Novius-IT