sportpszicho.blog.hu Open in urlscan Pro
213.181.199.49  Public Scan

Form analysis
2 forms found in the DOM

POST https://daemon.indapass.hu/http/login

<form action="https://daemon.indapass.hu/http/login" method="POST"> <input type="hidden" name="partner_id" value="bloghu"> <input type="hidden" name="redirect_to" value="https://sportpszicho.blog.hu/"> <input type="text" placeholder="Email cím"
    name="username" id="_iph_login_username" onchange="return passportHeader.gaEvent('active', 'loginemailmezo')"> <input type="password" placeholder="Jelszó" name="password" onchange="return passportHeader.gaEvent('active', 'loginjelszomezo')">
  <button type="submit" onclick="return passportHeader.gaEvent('click', 'loginbutton')">Belépés</button> <input id="maradjakbelepve" type="checkbox" name="autologin" value="1" checked="checked"
    onchange="return passportHeader.gaEvent('active', 'loginremembermezo')"> <label for="maradjakbelepve">Maradjak belépve</label> </form>

Name: SearchForm — https://sportpszicho.blog.hu/search

<form action="https://sportpszicho.blog.hu/search" class="search" name="SearchForm" id="search">
  <p>
    <input type="text" name="searchterm" placeholder="Keresés" size="30" value="" class="SearchField">
    <input type="hidden" name="searchmode" value="OR">
  </p>
  <input type="submit" name="submit" class="submit" value="Keresés">
</form>

Text Content

AZ ÖN ADATAINAK VÉDELME FONTOS A SZÁMUNKRA

Mi és a 787 partnereink információkat – például sütiket – tárolunk egy eszközön
vagy hozzáférünk az eszközön tárolt információkhoz, és személyes adatokat
– például egyedi azonosítókat és az eszköz által küldött alapvető
információkat – kezelünk személyre szabott hirdetések és tartalom nyújtásához,
hirdetés- és tartalomméréshez, nézettségi adatok gyűjtéséhez, valamint termékek
kifejlesztéséhez és a termékek javításához. Az Ön engedélyével mi és a 787
partnereink eszközleolvasásos módszerrel szerzett pontos geolokációs adatokat és
azonosítási információkat is felhasználhatunk. A megfelelő helyre kattintva
hozzájárulhat ahhoz, hogy mi és a partnereink a fent leírtak szerint
adatkezelést végezzünk. Másik lehetőségként a hozzájárulás megadása vagy
elutasítása előtt részletesebb információkhoz juthat, és megváltoztathatja
beállításait.
Felhívjuk figyelmét, hogy személyes adatainak bizonyos kezeléséhez nem
feltétlenül szükséges az Ön hozzájárulása, de jogában áll tiltakozni az ilyen
jellegű adatkezelés ellen. A beállításai a webhelyek egy csoportjára érvényesek.
Erre a webhelyre visszatérve vagy az adatvédelmi szabályzatunk segítségével
bármikor megváltoztathatja a beállításait.
TOVÁBBI LEHETŐSÉGEKELFOGADOM
 * 
 * 

 * Belépés Facebookkal
 * 
 * Belépés Maradjak belépve
 * 
 * Regisztráció
 * Elfelejtettem a jelszavam
 * Segítség

követés


SPORTPSZICHÓ





TESTKÉP, KIÉGÉS, RITMIKUS GIMNASZTIKA




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2019. augusztus 19. - sportforras

Szeretünk együtt dolgozni és gondolkodni a hallgatóinkkal. Ez a vizsgálat nem
jöhetett volna létre Kéringer Johanna közreműködése nélkül. Az OTDK nyertes
anyagból cikk született, ami reményeink szerint egy nemzetközi folyóiratban fog
megjelenni.

Miért ennyire izgalmas a 26 sportoló visszajelzésén alapuló anyag? Mert a 26 fő
nagyjából lefedi a teljes felnőtt elit versenyzői populációt. És ez a sportág a
ritmikus gimnasztika.

Először nézzük meg a szakirodalmi hátterét röviden, azaz beszéljünk a kiégésről
és a testképről. A sportolói burnout sajnos egy nagyon létező dolog, leginkább
három jellemzővel lehet leírni. A sportoló úgy érzi, hiába edz bármennyit, a
teljesítménye egyre csak visszaesik, emellett mindennapjaira jellemző a
kimerültség, nemcsak fizikai, hanem érzelmi síkon is. És ott van a leértékelés
is, hiába ér el eredményeket, azokat szerencsének, véletlennek könyveli el, nem
érzi, hogy fejlődne, javulna az állapota. Na, ezt a legtöbb esetben úgy kell
elképzelni, hogy a sportoló akar edzeni és szereti a sportját, miközben szeretné
elkerülni a versenyt/edzést, ami miatt sokszor haragszik önmagára, szóval egy
örök belső vívódást eredményez. Mi válthatja ki a kiégést? Hát ez egy összetett
dolog. Persze, a túledzés sosem segít, ahogy a tisztán eredményorientált légkör
sem, ahol csak a végeredményt veszik alapul és nem nézik a sportoló
erőfeszítését/fejlődését. Meglepő módon a korai sikerek is rizikófaktoroknak
tekinthetők, ahogy a pihenés/regenerációra szánt idő hiánya is. Ott van az
„egydimenziós sportolói identitás” problematikája is (amikor a sportoló nem is
tervez B életpályával, mindent feláldoz a sport oltárán), és a külső nyomás
magas szintje is, különösen, ha a sportoló úgy érzi, nem vagy ritkán kérik ki a
véleményét, nincs, vagy kevés hatással bír saját sorsára. Azaz a környezet
szerepe is jelentős abban, hogyha a sportoló kiég (erről majd hosszabban, kicsit
később is írni fogunk).

Aztán ott van a testkép története is, amihez hozzádobjuk az esztétikai sportágak
területét, akkor többségében ijesztő dolgokat olvashatunk. Igen, az RG-hez
hozzátartozik a vékony testalkat, nem fogunk testpozitív versenyzőket találni
elit szinten. Azonban ez szükségszerűen azzal járna, hogy a sportoló testképe
torzul? Ez itt a kérdés. Ott van, hogy a legtöbben eredményesek és ez az erős
visszajelzés lehetne protektív erejű, azaz megvédhetné a sportolót a
problémáktól. Hiszen azt a visszajelzést kapja a környezetétől, hogy eredményes
és vékony… Fontos kiemelni, hogy a negatív testkép nem egyenlő az étkezési
zavarokkal!

Mi ezt a két tényezőt, testkép és kiégés, kapcsoltuk össze az edzők és szülők
felől észlelt autonómia támogatással (innentől edzői és szülői támogatásról
fogok írni), azaz mit érez a sportoló, mennyire támogatják őt, engedik dönteni
szülei/edzői.

Az eredmények első fele nem meglepő: Megnő az esélye annak, hogy a sportoló
önmaga teljesítményét nem fogja reálisan/pozitívnak ítélni akkor, ha a
környezete nem támogató, nem engedi dönteni.

Az eredmények második fele viszont zavarba ejtő is lehetne: ha az edzők és a
szülők támogatóak, akkor a sportolók testképe negatívabb. Fura? Ugye! Na, itt
menjünk bele a részletekbe: egyrészt ott az eredményesség témaköre, amit
korábban említettem. Ha eredményes vagyok, akkor miért lenne negatív a
testképem, hiszen eredményes (=vékony) vagyok?

Hát, ez az állítás (sajnos) részben igaz – amikor összehasonlítottuk a
válogatott kerettagokat a nem válogatott kerettagokkal, akkor kiderült, hogy a
válogatottak jobban állnak a testképpel. Azaz, ha te nem vagy kerettag és elit
szinten versenyzel, akkor a testképed negatívabb, de a környezeted támogatóbb,
míg kerettagoknál az edzői/szülői működésmód szigorúbb, kevésbé megengedőbb, de
a testkép kevésbé negatív.

Akkor az lenne a következtetés, hogy a szigorú edzői/szülői fellépés megvéd a
negatív testképtől? Semmiképp sem! Emlékezzünk a kiégés eredményeire, akkor a
kiégés veszélye fenyegetne… És fontos megemlíteni, hogy a válogatott kerettagok
testkép pontszáma (ami jobb, mint a nem kerettagoké) is jócskán eltér a
meghatározott megfelelő szinttől…

Mi a jó hír? Sajnos ebben a vizsgálatban ilyenről nem számolhatunk be. A
versenysportnak vannak árnyoldalai is, ez a kutatás is erre mutatott rá.

Mindenképpen szeretnénk folytatni a projektet, mert fel kéne térképezni, hogy
jön mindehhez az eredményesség, hogyan éli ezt meg a sportoló és a környezete.
Ha belevágnánk és lesznek eredményeink, jelentkezünk jó másfél év múlva J.


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
testkép szülő edző kiégés sportpszichológia



EDZŐK VAGY SZÜLŐK? – SPORTOLÓK MOTIVÁCIÓJA ÉS CÉLJAI




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2019. augusztus 11. - sportforras

Szeretnénk kifejezni hálánkat, hogy ilyen sokan részt vettetek a kutatásainkban
azzal, hogy megosztjuk veletek azok eredményeit. Elsőként a karate sportágában
történt vizsgálat eredményeit mutatnánk be. Fiatal sportolókat kerestünk meg
azért, hogy felmérjük, mivel hozható kapcsolatba a sporthoz kapcsolódó
motivációjuk: a szüleik vagy az edzőik támogatásának mértékétől?

Gyorsan meg is magyarázzuk J. A sportolók célorientációját néztük, azaz, hogy
milyen célból sportol: győzelemért vagy a kudarctól való félelme miatt; azért,
hogy fejlődjön vagy félelme a fejlődés hiányától; vagy éppen azért, hogy
másokhoz képest legyen jobb illetve félelem attól, hogy mások jobbnak
bizonyulnak. Az elsajátítási célok (azért sportol, hogy jobbá váljon)
kialakulása fontos a  sportolás iránti hosszú távú elköteleződés és az
eredményesség szempontjából, így arra kerestük a választ, hogy vajon mihez
kapcsolható ez a fajta motiváció kialakulása – az edző vagy a szülő (autonómia)
támogatásához? Volt egy előzetes hipotézisünk ezzel kapcsolatban, de szerintetek
kinek nagyobb a hatása?

Persze, máris felmerül, hogy mindez attól is függ hány éves sportolókról
beszélünk, illetve milyen eredményeket értek el, természetesen minderre
kitértünk. De még mielőtt az eredményekről beszámolnánk, köszönetet szeretnénk
mondani mind a 127 kitöltőnek (csak WKF karate versenyeken indulók vettek részt
ebben a vizsgálatban)! Szóval az eredmények:

Azoknál a sportolóknál találtunk kapcsolatot a feladatorientációja és az edző és
szülők támogatása között, akik

-          Nemrég kezdték el a sportág gyakorlását és/vagy

-          Még nem értek el versenyeken dobogós helyezést vagy

-          Kiemelt versenyeken értek el helyezést (VB, EB)

Mit jelent mindez? Ha szeretnénk, hogy a sportoló sokáig bent maradjon a
sportágában, illetve eredményes legyen, akkor fontos, hogy a sportolás első
éveiben kialakítsuk náluk a megfelelő motivációt. Erre az jellemző, hogy a
fiatal sportolók elsősorban azt nézik, hogy mennyit fejlődtek önmagukhoz képest.
Igen, a győzelem fontos, de nem elsődleges, különösen a kezdeti években.
Fontosabb, hogy a fiatal megtanulja észlelni azt, hogy hogyan fejlődik/változik.
Ehhez az egyik leghasznosabb eszköz, ha teret adunk neki, és lehetőséget adunk
számára, hogy döntsön a sportágával kapcsolatos kérdésekben.

Mindkét esetben a kulcsszó a kontroll:

–        A fejlődés monitorozásával megtanulja, hogy csak arra figyeljen, amire
hatással van (fejlődése) és kiszűrje azt, amit nem tud befolyásolni (helyezés,
ellenfelek felkészültsége, sorsolás…).

-          Ha teret adunk a sportolónak abban, hogy döntsön a sportkarrierjével
kapcsolatos kérdésekben, akkor megtanulja, hogy beleszólhat a saját sorsába, így
képes lesz azt irányítani (azaz a szülők és az edzők megadják a lehetőségeket a
sportoláshoz, a fiatal bizonyos helyzetben választhat ezek közül. Fontos! Nem
arról szól, hogy minden esetben a sportoló dönt, az edzők és szülők határozzák
meg a kereteket)

Ami még nagyon izgalmas: mindkét oldal szerepe kiemelt a sportoló megfelelő
motivációjának kialakításához. Azaz a szülő hatással van gyermeke sportéletére,
ezért fontos, hogy tisztában legyen a lehetőségekkel és azzal, hogy gyermeke
fejlődése hol tart, azaz a jól informált szülő képes a leghatékonyabb(an)
segítséget nyújtani. Másrészt az edző szerepe is ugyanilyen kiemelt, ami
evidenciának hat, de a vizsgálat ismét kiemeli, hogy mennyire jelentős a
hatásuk.

Megjegyeznénk, hogy ez a kapcsolat eltűnik a már eredményekkel rendelkező (de
még nem kiemelt versenyeken) és már nagyobb edzésszámmal edző fiatalok körében.
Egyrészt jó hír, másrészt bizonyos szinten természetes jelenség – ha a sportoló
szert tesz egy bizonyos tapasztalatra, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy
önmaga alakítja a motivációját, és nem a környezete (de korosztályos
sajátosságok is szerepet játszhatnak).

Ami izgalmas, hogy az említett kapcsolat ismét megjelenik, hogyha a sportoló
kiemelt versenyeken ért el eredményt. Hogy miért? Nem tudjuk biztosan. Lehet,
hogy a nemzetközi versenyeken való részvétel nagyobb terheket ró a versenyzőre,
családjára és edzőire, így hasonló kölcsönös függőség alakul ki, mint a kezdeti
években, ahol a sportoló nagyobb mértékben szorul a környezete támogatására és
visszajelzésére. Ezt mindenképpen érdemes lenne tovább kutatni.

Ha részletesebben olvasnátok az eredményekről, akkor keressétek a cikkünket a
Magyar Pszichológiai Szemle következő számában!


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
szülő karate edző utánpótlás sportpszichológia


GRATULÁLUNK! - ÉV VÉGE MÉRLEGEN




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. december 27. - sportforras


Ígértünk egy kis meglepetést az év végére. A karácsony elmúlt, lassan közeledik
az év végi számvetés ideje. Igen, tudjuk, hogy számos sportágban a december a
szezon közepe, mégis, az év végéhez elengedhetetlen egy kis visszatekintés, egy
kis ünneplés.



Készítettünk néhány kitöltendő sablon oklevelet, amivel kedveskedhetünk
sportolóinknak, edzőiknek és a szüleiknek. Fiatal sportolók esetében az az
gondolat vezetett minket, hogy az eredményeiken túl fontos, hogy kiemeljük
azokat az értékeket és erősségeket, amivel az év során gyarapodtak.
Összeszedtünk néhány ilyen jellemzőt, de szabadon bővíthetitek sportágatoknak
megfelelően :): legügyesebb, leggyorsabban fejlődő, legerősebb,
legszorgalmasabb, legvidámabb, aki a legtöbbet segítette azt edzőt a munkájában,
aki a legtöbbet segítette a csapatot, legviccesebb, legmotiválóbb, legkitartóbb,
aki a legjobban irányítja a csapatot, leggyorsabb, legjobb állóképességgel bíró,
aki a legjobban lát a pályán, legnagyobb harcos...

Az edzőkről és szülőkről sem érdemes megfeledkeznünk, még ha nem is jelzik,
időszakonként nekik is jól esik a pozitív visszajelzés a fiatalok felől. Itt
arra kérnénk a fiatalokat, hogy szabadon bővítsék ki a sablont mindazokkal, amit
az adott évben a felnőttektől kaptak és sokat segített nekik. Jó emlékekkel is
bővíthetjük az oklevelet - a sportoló megoszthatja azt a közös pillanatot, amire
az adott évben legszívesebben emlékszik vissza

Végezetül a szülőkre is gondoltunk, ők is készíthetnek a csemetéjüknek egy kis
oklevelet arról, hogy mi az, amit az adott évben tanultak a gyermeküktől és
melyik volt a számukra legemlékezetesebb pillanat. Fontos, hogy ne az
eredményeket emeljük ki, hanem domborítsuk ki a fiatal sportoló azon
tulajdonságait, amelyekre büszkék és amelyek fontosak lehetnek a sportága
szempontjából.

 


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
szülő edző visszajelzés sportpszichológia


TE URALOD? – HOGYAN BUKHATUNK EL A CÉLHOZ VEZETŐ ÚTON




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. november 07. - sportforras

De tényleg, hányszor hallottunk olyan történeteket, amely egy sportolóról szól,
aki egy rossz döntést hozva romba dönti az addigi felkészülését vagy versenyét.
Van, aki a diétát nem tudja tartani, van, akinek a magánélete látja kárát, más
esetleg egy intenzívebb éjszakázás következményeit szenvedheti - de hogyan
lehetséges az, hogy az egyébként minden esetben önmagát kontrolláló sportoló
néha megbotlik?

Ehhez be kell pillantanunk a színfalak mögé – mi az, amit a sportoló kontrollál
nap, mint nap. Reggel korán kell és legyen eső, napsütés, boldogság, vagy
búbánat, ő edzésre fog menni és teljesítenie kell. Persze, végül is ez a
munkája, de hétvégék legtöbbször versenyek jegyében telik, nincs pihenőidő.
Figyelnie kell a súlyára, mit és mikor eszik; figyelnie kell arra, hogy mindig
kipihent legyen, időben és megfelelő minőségben aludjon, mindeközben
természetesen neki is van családja és munkája vagy iskolába jár és arra is kell
készülnie; teszi mindezt azért, hogy ő legyen az a kisebbség, aki elérheti a
céljait. Ha az önuralom egy izom lenne, akkor érezhetően nem szenvednének hiányt
bennük.




De sajnos az önuralom tényleg nagyon hasonló egy izomhoz – ha elfárad, akkor
kimerülhet, sérülhet. Nézzünk meg egy-két példát a buktatókra, és tűzzük ki
magunk elé, hogy elkerüljük a cukros ételeket



 * Stressz: sajnos sokszor kimutatták, hogy stresszhelyzetben könnyebben
   választunk olyan helyzeteket, aminek azonnali jutalomértéke van (és hosszú
   távú kára). Csak gondoljunk bele, egész álló nap keményen dolgoztunk,
   összecsaptunk másokkal és kiálltunk magunkért, hát nem megérdemlünk egy kis
   sütit ezért a napért, az még belefér…
 * Célfelszabadítás: ez akkor fordulhat elő, amikor haladást érünk el a hosszú
   távú célunk felé, akkor az agy picit kikapcsol és átveszi a helyét egy másik
   el nem ért cél. Ilyenkor csábulunk el. Képzeljük el, beépítjük az edzésünkbe
   plusz azt az erőnléti edzést, amire az edzőnk szerint szükségünk van,
   elkezdünk járni hozzá és annyira elégedettek vagyunk a fejlődéssel, hogy
   veszünk magunknak egy kis sütit, hogy megjutalmazzuk magunkat
 * Dicsfényhatás: elmegyek a bioboltba és rátalálok egy biocsokira, ami még
   zsírmentes is, természetes hogy megveszem, csak éppen elfelejtem megnézni,
   hogy mennyi cukor van benne, ugyanis a bió és zsírmentes jelzők dicsfényében
   látom a csokoládém előnyeit
 * Egye fene! Reggel eldöntöm, hogy nincs több cukor, de utólag veszem észre,
   hogy a málnaízű zabkásám nem vetette meg azt. Akkor már nem mindegy? Legyen
   az egész nap csokinap!
 * NE EGYÉL CUKROT!!! Azaz a tiltás hatása. Van, akinél működik? A híres fehér
   medvés kísérlet (ne gondolj a fehér medvére!!!) óta tudjuk, hogy az agyunk a
   tiltásra furcsán reagál, mintha a legátolt tartalom mindenáron a felszínre
   akarna törni. Annyira erős a hatása, hogy ennek következtében sokkal több
   cukrot ennék, mintha diétázóként megengednék magamnak néhány csalónapot.
   (tényleg, vizsgálták…)

Mi a következtetés? Készülj arra, hogy kiélezett helyzetben a csábítás ereje
(legyen szó bármiről) sokkal erősebb lesz. A teljes megvonással (alias
tiltással) nagyobb problémát okozhatunk, mintha beiktatnánk egy-egy csalónapot
(vagy annak a lehetőségét). Fontos lenne, hogy felkészüljünk különböző
stratégiákkal, hogyan mondjunk nemet, ha elér minket a csábítás szava, de ez már
egy másik történet :)


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2 komment
önuralom sportpszichológia sportpszichológus


GYERE, JÁTSSZUK LE! - SZURKOLÓK PORONDON




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. július 17. - sportforras

Láttátok a napokban felkerült kis videót, amikor az egyik bekiabáló szurkolót
úgy leckéztette meg a teniszező, hogy behívta játszani? Csak így, egymást közt,
nem idegesítő, hogy a lelátón mindenki valahogy bölcsebb, mint lenn a pályán?



Na, de most nem a szurkolókat akarjuk pellengére állítani, vagy nem úgy, mint
ahogy elsőre gondolnátok. Ugyanis a sportpszichológia nemcsak a versenyzők
mentális felkészítéséről szól, hanem a sportolás mentális előnyeiről is, így
arról is, hogyan lehetne megszerettetni a testmozgást kevésbé aktív
embertársainkkal.

És hát ugye, ott vannak a szurkolók. Mondjuk úgy, ha becsukjuk a szemünket nem
egy fitt, izmos, rendszeresen sportoló ember képe jelenik meg előttünk, hanem
valaki olyan, aki hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a fent említett
videóból az úriember. Hát nem az egészséges életmód idoljai, noha kapcsolatban
vannak a sporttal. Számukra indították el Skóciában az FFIT mozgalmat - Futball
Fans in Training! Adott egy program, amihez 33 futballklub csatlakozott - cél
az, hogy edzésbe hozzák a testesebb szurkolóikat. 12 héten keresztül vehetnek
részt rájuk szabott edzéseken, valamint ezalatt kapnak életmód és étkezési
tanácsadást is. Mi a haszna? Az egészségesebb életmód és a testsúly csökkenése,
ami a program befejezése után 12 hónappal is kimutatható volt.



Igen, a program elterjedt! Már négy ország számos klubja csatlakozott az EuroFit
mozgalomhoz, mert hát teljesen más, ha a háziorvos írja fel a rendszeres
mozgást, vagy a saját klubod.

Jaaaa, nem szereted a focit? Van alternatíva is! Jéghoki és rögbi klubok is
elindították a saját mozgalmukat, kivéve a részüket az egészségesebb, sportosabb
társadalom megteremtésében. A klubok is jobban járnak, ha a lelkes szurkolóik
egészségesebbek, tovább élnek és több szálon kötődnek hozzájuk.

De most komolyan, milyen jó lenne egy UTE - Fradi örök rangadó, amit a
szurkolóik játszanak le! Ha valaki olvassa a cikket, juttassa el az
illetékesekhez, hátha megvalósulhat itthon is ez a nagyon jó kis program!!!


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
szurkolók sportpszichológia


MENTÁLIS MEGLEPI - AJÁNDÉK ÖTLETEK SPORTOLÓK RÉSZÉRE




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. december 05. - sportforras

Közeleg a karácsony, erről jutott eszembe, hogy jó ötlet lenne egy olyan cikkel
előrukkolni, ami az ajándékozásról szólna. Mi a teendő akkor, ha egyénre szabott
meglepetéssel szeretnénk előrukkolni az ünnepekre? Készítsünk neki mentális
elsősegély csomagot!

Nézzük, mit tartalmazhat egy ilyen dobozka!

1. A tudatos jelenlétért

Ha gondoskodni szeretnénk arról, hogy versenyeken, edzéseken a sportoló ki
tudjon zárni olyan tényezőket, ami zavarja őt, vagy esetenként képes legyen
elmerülni egy bizonyos tevékenységben, így irányítva a figyelmét, akkor vegyünk
neki színezőt, tollakkal. 5-10 percig merüljön el benne és így egy kicsit
eltávolíthatja a zavaró gondolatokat.

Nem hajlandó színezni? Sebaj! Ott vannak a rejtvények! Egy kis sudoku, egy kis
skandi, vagy házi készítésű szókereső ugyanígy szolgálhatja az ügyet csak
figyeljünk a feladat nehézségére.

Ha a sportolónkba szorult egy kis kézügyesség és szereti a különlegességeket
köthet vagy horgolhat is! - ugyanígy irányítja a figyelmet és képes kikapcsolni.
Szerezzünk be egy vidám színű fonalat meg egy pár kötőtűt, ismertessük meg vele
az alapokat és készülhetnek is a "versenysálak"

2. A nyugalomért

Különösen fiatal korban gyakori, hogy a sportolók nagyon izgulnak verseny előtt.
Készítsünk egy használati utasítást arra, hogyan tudja megnyugtatni magát. A lap
tartalmazhat feladatokat, attól függően, mire van a sportolónak a legnagyobb
szüksége

 * keresd meg azt a helyet a versenyen, ami számodra a legbiztonságosabb és
   vonulj oda félre
 * gondolj a legjobb versenyedre, idézd fel azt legrészletesebben
 * idézd fel az elmúlt hét legjobb edzését
 * sorolj fel 3 olyan technikát, ami az erősséged
 * mire vagy büszke a fizikai erősségeid közül?
 * gyakorold a légzéstechnikát

 

3. Az önbizalomért




Készítsünk számára egy szurkolói plakátot, olyat, amilyen a nagyoknak van!
Legyen rajta ő nagyban (fiataloknál különösen fontos, hogy nem a dobogón állva,
hanem akció közben szerepeljen - így jelezvén számukra, hogy  nem az eredményük
miatt vagyunk rájuk büszkék, hanem a befektetett energiáért, kitartásukért,
bátorságukért). A plakáton szerepelhet bármi és bárki, ami fontos számára és
erőt nyerhet belőlük, csak ízelítőül néhány dolog:



 * barátok
 * házi kedvencek
 * családi nyaralás
 * ő és az edzője
 * példaképe
 * motiváló idézetek

 

4. A megfelelő hangulatért




Külföldi versenyen fog részt venni a versenyző, ahova nem tudjuk elkísérni őt?
Gondoskodhatunk arról, hogy érezze a figyelmünket úgy is, hogy nem leszünk
állandó telefonos kapcsolatban velük (vagy mert nincs rá lehetőség, vagy mert a
mobil elvonná a figyelmét a felkészülésről).



Készítsünk neki lelkesítő üzeneteket! Különösen nagy versenyek előtt szokott
kellemes meglepetést okozni a sportolók számára, ha ismerősei egy kedves
üzenettel jelzik felé, hogy gondolnak rá, bíznak benne. Fontos, hogy ezekben az
üzenetekben ne az elvárások szerepeljenek, sőt, ha lehetséges, kerüljük az olyan
mondatokat, hogy "Tudom, hogy képes vagy győzni". Ezek a mondtok a felfokozott
érzelmi állapotban könnyen azt üzenhetik a sportoló számára, hogy győznie kell.
Ellenben sokat lendíthetnek rajtuk azok a levelek, amelyek arról szólnak, hogy
milyen erősséggel bírnak ("A jobb csapottadnak nincs párja a
korosztályodban...")  és hogy miként éreznek a sportolóval kapcsolatban ("Az,
hogy részt veszel ezen a versenyen, engem is motivál abban, hogy lemenjek edzeni
és küzdjek a céljaimért"). Ezeket a kis üzeneteket időzítsük! Csak a verseny
előtti nap nyithatja ki, vagy csak akkor, ha szüksége van egy kis bátorításra és
akkor is csak egyet...

Ha nem vagyunk a szavak nagymesterei, akkor sincs gond. Gyűjtsünk össze egy
zenei válogatást! Akár ismerősök küldhetnek egyet-egyet, ami szerintük lendíthet
a sportoló hangulatán.

5. Csak úgy...

Természetesen gondolunk azokra, akiknek nincs feltétlenül annyi idejük, hogy a
fenti ötleteket megvalósítsák, de mégis szeretnének valami egyedi ajándékkal
előrukkolni.



Egyénre szabott edzésnapló. Minden sportoló számára elengedhetetlen eszköz, de
mégis annak megírását sokan szeretik mellőzni. Íme egy kis segítség számukra.
Csini is, fel vannak benne vezetve az alapvető dolgok, már csak ki kell tölteni
azt.

Mentális napló: A sportoló komolyan gondolja a mentális felkészítést, de még nem
dolgozik sportpszichológussal? Íme egy kis segítség számukra, hogy mit is jelent
mindez, illetve milyen lépéseken keresztül vezet az út ahhoz, hogy elmondhassa
magáról, már tudatosan versenyzik.

 


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
verseny karácsony ajándék sportpszichológia sportpszichológus mentális tréning
gyereklélek sportcipőben


SZUBJEKTÍV - RIÓ, SPORTPSZICHOLÓGIA ÉS AZ "ÖNTÖMJÉNEZÉS"




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. augusztus 11. - sportforras

Bevallom férfiasan, hogy minden cikket elolvasok, ami a sportpszichológiáról
szól, egyrészt kíváncsi vagyok milyen a terület megítélése másrészt keresem az
új módszereket.

A mai nap rátaláltam egy cikkre, ami nagyon fájt azért, mert nagyon igaza volt,
és azért, mert nagyon nem volt igaza, de mindjárt megmagyarázom. A cikk
lényegében arról szól, hogy maga a sportpszichológia itthon el van maradva,
valamint a szakemberek szeretnek a sportolók szakmai sikereiben fürödni.

Mondom, miért van igazuk: Tény, hogy nálunk még nem volt egyesületnél
sportpszichológus 1937-ben (nem úgy, mint a Chichago Cubs csapatánál, milyen
menő már?) és az is igaz, hogy már 1952-ben is volt a Szovjetúnió olimpiai
team-jében sportpszichológus, míg nálunk sajnos még sok helyen a terület
létjogosultságát kell kivívnunk. Félre ne értsék, nem okoz problémát, csak
egyszerűen még fontos, hogy megismertessük a módszereket és azt, hogyan lehet
hatékonyan együttműködni.

A sportpszichológia, mint terület, eléggé integrált - ami annyit jelent, hogy a
módszereit szeretettel  ötvözi a többi tudománnyal, területtel. Eléggé izgalmas
kutatások jelennek meg a neurológia területével karöltve, hálózatkutatásoktól
számos tényezőt vesz kölcsön, ahogy a menedzsment eszköztárából is. Coach-ok
használnak sportpszichológiai módszereket, ahogy pszichológusok is szeretettel
nyúlnak a szervezetfejlesztés eredményeihez (ennek az egyik legizgalmasabb
eredménye Carol Dweck Szemléletváltás című könyve). Egyre több szakirodalom
jelenik meg a témában és egyre több a hazai kutatás is.

Mivel a terület még sokak számára idegen ("mi haszna van annak, hogy
problémákról beszélünk, hogy jön ez ki eredményben?!"), így nagyon sokat
köszönhetünk azoknak a szakembereknek, és sok sportolónak, sport szakembernek
is, akik nyilatkoznak (ahogy könyveinkben is többen felszólalnak, felvállalván
véleményüket, tapasztalataikat). Sokak számára visszatetszést kelthet, de fontos
tudni, hogy a nyilatkozatok legtöbbször a sportoló engedélyével történik, azaz
szakmai etikát nézve csak így történhet. (amikor ezeket az etikai szabályokat
átlépi, bennünk is visszatetszést kelt). Mi sem vagyunk azok a nyilatkozós
fajták, ha elvállalunk egy-egy médiaszereplést, akkor igyekszünk azt
általánosságokba kifejezve tenni és tudományos háttért tenni mellé.

Amiatt fáj az a cikk, mert általánosít, igaz, hogy kiemeli, hogy nem minden
sportpszichológusra igazak az állítások és lát reményt a fiatalabb
korosztályokban, de ugyanolyan fals azt állítani, hogy a terület elavult, mint
ahogy azt kijelenteni, hogy a szervezetfejlesztés területeit nem lehet
hatékonyan használni a sport területén. A riói olimpiai csapat eü stábjában
Harasztiné Sárosi Ilona képviseli a területet és ő sem arról híres, hogy számos
sportoló sikerét kihasználva reklámozná magát.

Nagyon nem tesz jót egy területnek, ha arra olyan kritika érkezik, ami nem
tartalmaz konkrétumokat (legyen az szó a szervezetfejlesztésről, vagy a
sportpszichológiáról), ellenben az abban dolgozó szakemberek számára káros
lehet, hiszen a bizalmat csökkentheti. Ahogy vannak rossz tapasztalatok
sportpszichológussal, úgy léteznek szervezetfejlesztőkkel kapcsolatos negatív
élmények. Nem vagyunk tökéletesek, mindkét terület képviselői folyamatosan
képzik magukat és járnak szakmai szupervízióra, hogy jobbá váljanak, de mindkét
oldal elengedhetetlen munkaeszköze a klienssel kialakított kölcsönös bizalom,
melynek fontosságát a szakemberek kölcsönösen megértik.

Véleményünk szerint az elsődleges, és reméljük ebben mindenki egyetért, a
sportoló támogatása, amelynek egyik fontos záloga lehet az egymástól eltérő
szakmai területek toleranciája és lehetőség szerint tisztelete, együttműködése.

Kovács Krisztina

sportpszichológus, tréner

Gyömbér Noémi

sportpszichológus, egyetemi tanársegéd

 


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
1 komment
sportpszichológia


ÖT FONTOS SZABÁLY, AMIT MINDEN SZÜLŐKNEK ÉRDEMES ISMERNIE




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. június 15. - sportforras
 1. Ismerd meg önmagad! – Úgy tűnik, gyermeked komoly szinten szeretné űzni a
    sportját? Akkor szülőként számodra is fontos, hogy ismerd saját
    motivációidat és mozgatórugóidat. A kispad mögül kiabáló szülők szándéka is
    alapvetően jó, megvédeni a gyermeküket, mégis túlzott a reakciójuk.
    Felnőttként pontosan tudjuk mi minden nyerhető azáltal, ha valaki sportol,
    sok esetben a szülők is űztek egy adott sportágat és ezek az emlékek
    hatással lehetnek az elvárásainkra és ezáltal a fiatalra is. Ne keverjük a
    saját vágyainkat a gyermek vágyaival.
 2. Megfelelő mértékben légy része a sportjának! - Ha nem veszel részt
    versenyeken, azt üzenheted, hogy téged nem érdekel az ő teljesítménye. Ha
    sokat „szakmázol” vele, áteshetsz a ló túloldalára, hiszen nem egy második
    edzőre, hanem szülői megértésre van szüksége.
 3. Ismerd meg a szurkolás szabályait! – Különösen a fiatalabb sportolóknál
    gyakori, hogy ki-kipillantanak nehezebb helyzetekben az anyukájukra vagy
    apukájukra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy minden rendben van-e. Ahogy
    a szülő reagál a hibára, úgy fog a fiatal is, azaz útközben tanul. Ha a
    szülő összetör gyermeke hibáit látva, akkor a fiatal megtanulja, hogy minden
    egyes tévedésnek súlyos következménye lesz, és könnyen megeshet, hogy a
    későbbiekben már nem mer pozitív értelemben kockáztatni. Ha a kispadról
    például azt hallja, hogy csúnyán minősítik a bírókat, akkor egy idő után ő
    is ezt teheti majd…
 4. Kell egy kis áramszünet! – Figyelj arra, hogy meglegyen az egyensúly a
    gyermek életében. A barátokkal eltöltött idő is fontos, ahogy egy jól
    időzített pihenés is sokat tehet a teljesítmény javulásáért. Élsportoló
    gyermekeknél sokkal gyakoribb a túledzettség, mint a lógások száma J. Fontos
    jele lehet annak, hogy egy kis pihenésre van szüksége, ha a fiatal már nem
    élvezi úgy a sportot és az edzéseken sincs sikerélménye, a teljesítménye
    leszálló ágban van.
 5. Alakíts ki hatékony kapcsolatot az edzővel! – Mindkettőtök célja közös,
    azaz, hogy a fiatal fejlődjön a sportágában. Ő az, aki tisztában van azzal,
    hogy mikor, miben és hogyan lehet fejleszteni a gyermekedet, másrészt
    számára is fontos információval bír, ha a fiatal éppen nehéz helyzetben van
    az iskolában, vagy van egy kisebb tesója, akinek éppen jön a foga, de az
    osztálykirándulások és a nyaralások időpontja is adhat támpontot neki az
    edzőtáborra vonatkozóan.

Ha további tippekre, ötletekre vagy kíváncsi, akkor keresd a Gyereklélek
sportcipőben – Fiatalkori és utánpótlás sportpszichológia mindenkinek című
könyvet, ami megvásárolható a könyvesboltokban! (Fiatal sportolók számára a
Gyereklélek sportcipőben – mentális napló sportoló fiataloknak című könyvet
ajánljuk).


A rendkívül sikeres Fejben dől el – sportpszichológia mindenkinek szerzői a
fiatal és utánpótlás korosztálynak, illetve az őket nevelő szülőknek és edzőknek
állították össze újabb könyveiket , amelyhez számos neves sportoló (többek
között dr. Kiss Gergely, Cseh László és Erdei Zsolt) adta nevét és
tapasztalatát.


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
szülő önismeret sportpszichológia gyermek sport gyereklélek sportcipőben


ÖT FONTOS DOLOG, AMIT TUDNOD KELL, HA VERSENYZEL


TIPPEK UTÁNPÓTLÁSKORÚ SPORTOLÓK SZÁMÁRA

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. június 15. - sportforras
 1. Ismerd meg a számodra megfelelő versenyállapotot, tanulj az izgalomról! –.
    Vannak egyéni különbségek – van, aki teljesen nyugodt verseny előtt, van,
    aki izgul, van, aki aggódik és vannak, akik rosszul is vannak. Ez nem jelent
    semmit, csak másként” pörgünk fel” a versenyekre. Tudjuk, hogy nem
    kellemesek az izgulás tünetei, de sokszor hasznosak. Azonosítsd, hogy te
    melyik csoportba tartozol, és ne ijedj meg ezektől a tapasztalatoktól.
 2. 
    Ön bízik, maga biztos! – Igen, tudjuk, fontos, hogy tisztában legyünk
    azokkal a dolgokkal, amiket még nem tudunk, hiszen azokra rá tudunk gyúrni
    és képesek vagyunk fejleszteni, de ugyanolyan fontos, hogy tisztában legyünk
    azzal is, amit tudunk! Nem a hiányaid miatt fogsz győzni, hanem azokkal a
    képességeiddel, amiket birtokolsz.
 3. Kommunikálj! – A szüleid és az edződ is a legjobbat akarják neked, közös
    célotok az, hogy te a legjobb formádban legyél! Ha úgy érzed, hogy valami
    nem megfelelő neked, jelezd feléjük! Mutasd meg nekik, hogy mi lenne a
    számodra legjobb. Ha zavar téged, ahogy a szüleid szurkolnak, mondd meg
    nekik, mit tegyenek és mit kerüljenek el, mert az téged gátol. Ha nem érted
    edződ egyik döntését, kérdezz rá, mi van a hátterében. Sem te, sem ők nem
    birtokolják a gondolatolvasás képességét :).
 4. Ne másokhoz, önmagadhoz hasonlítsd magad! – Nagyon jó érzés a dobogó tetején
    állva legyőzni másokat! Csak ne felejtsd el – a győzelem nem mindig tőled
    függ! Hozhatod életed formáját, ha az ellenfeled erősebb, ő fog győzni, de
    ez nem a te kudarcod lesz. Ha önmagadra figyelsz és észreveszed, hogy
    versenyről versenyre mennyit változol, akkor az önbizalmad is stabilabb
    lesz.
    
 5. Számíts a legjobbra, tervezz forgatókönyveket és készülj fel! – Gondolatban
    futtasd végig, hogyan szeretnél teljesíteni a következő versenyen. Ha
    véletlenül beesik egy-egy negatív gondolat, használd ki! Készíts egy
    mentális forgatókönyvet, hogyan előzhető meg az, vagy hogyan csökkentheted a
    hátrányodat utána.

Ha további tippekre, ötletekre vagy kíváncsi, akkor keresd a Gyereklélek
sportcipőben – mentális napló sportoló fiataloknak című könyvet, ami
megvásárolható a könyvesboltokban!

A rendkívül sikeres Fejben dől el – sportpszichológia mindenkinek szerzői a
fiatal és utánpótlás korosztálynak, illetve az őket nevelő szülőknek és edzőknek
állították össze újabb könyveiket , amelyhez számos neves sportoló (többek
között dr. Kiss Gergely, Cseh László és Erdei Zsolt) adta nevét és
tapasztalatát.


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
énkép célkitűzés sportpszichológia gyermek sport gyereklélek sportcipőben


KISS GERGELY MENTORÁLTA, CSEH LÁSZLÓ, NAGY ÁDÁM ÉS ERDEI ZSOLT TÁMOGATTA




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. június 05. - sportforras


A rendkívül sikeres Fejben dől el – sportpszichológia mindenkinek szerzői a
fiatal és utánpótlás korosztálynak, illetve az őket nevelő szülőknek és edzőknek
állították össze újabb könyveiket.



A Gyereklélek sportcipőben – Fiatalkori és utánpótlás sportpszichológia
mindenkinek című könyv célja egyrészt az, hogy segítséget nyújtson mind a
szülőknek, mind a fiatalok felkészítőinek, edzőinek abban, hogy miként tudnak
hatékonyan támaszt adni a sportolóknak és mentálisan felkészíteni őket, másrészt
maguk a szülők és edzők is kapnak lehetőséget arra, hogy jobban megismerjék
önmagukat és ezáltal képesek legyenek hatékonyabban működni, akár a versenyek
kiélezett pillanataiban is.

A kötettel együtt jelenik meg az Európában is egyedülálló Gyereklélek
sportcipőben – mentális napló sportoló fiataloknak. Ez a kis füzet számtalan
olyan helyzetet dolgoz fel, amivel a fiatal sportolók szembesülhetnek,mind az
edzéseken, mind a versenyeken. Egyfajta mentális hátizsákként szolgál, amiben
benne vannak a számukra legszükségesebb eszközök egy-egy nehezebb helyzet
kezelésére. Nemcsak azok számára lehet hasznos, akik komolyan gondolkodnak a
sport terén, hanem azoknak is, akik csak hódolni szeretnének kedvenc
sportáguknak, de ebben megakadályozza őket egy-egy mentális elakadás.

Mindkét kötet létrejöttét számos elit és utánpótláskorú sportoló, edző,
szövetségi kapitány és szülő segítette tapasztalataival, véleményeivel, melyek
közül több meg is jelenik a szülőknek és edzőknek szóló kézikönyvben és néhányan
tegnap személyesen is összefoglalták, hogy mit jelent számukra ez a két könyv.

Még a szerzők előtt beszélt dr. Kiss Gergely  - háromszoros olimpiai bajnok
vízilabdázó - a könyv mentora és Gergely István – kétszeres olimpiai bajnok
vízilabdázó, Budapest Honvéd vízilabda szakosztályának vezetője, MVLSZ elnökségi
tagja – a sportpszichológia fontosságáról és arról, hogy mennyire fontos, hogy a
sportolók minél fiatalabb korban megismerjék a rendkívül hatékony módszereket,
amikkel az eredményeik folyamatosan javíthatók és amik segítik egy stabil,
hosszú távú teljesítmény elérését.







Lénárt Ágota nevét a sportban picit is járatos szakembereknek nem kell
bemutatni, hiszen ő az Olimpiai keret vezető sportpszichológusa, a Testnevelési
Egyetem Pszichológia és Sportpszichológiai Tanszékének tanszékvezetője, egyetemi
docense. Méltán dicsérte egykori tanítványai újabb munkáját és egy cinkos mosoly
kíséretében jelezte már most szándékát a könyvsorozat újabb folytatására, hiszen
a sportpszichológia irodalmának területén bőven kínálkozik még pótlásra szoruló
terület.




A szerzők mellett megszólalt egy tündéri, loknis kishölgy, Horváth Lilla, aki
nem mellesleg a Budapesti honvéd tőrvívója, korosztályos válogatott és országos
bajnok egyéniben és csapatban, aki a edzője és csapata mellett a szerzők
segítségével készül a versenyekre. Az ő szavai igazán hitelesek voltak és
mosolyt csaltak a jelenlévők arcára az őszinte gondolatok, amit Lilla édesapja,
nem kevésbé őszinte apai gondolataival folytatott. Végül Simon Nándor a
Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia Junior korosztályának vezetőedzője is
összefoglalta edzői tapasztalatait a témáról, így igazán átfogó képet kaphattunk
közvetlenül azoktól a szereplőktől, akik a könyv tartalmában a leginkább
érintettek: a sportoló, a szülő és az edző.






A két könyvben még sok hazai büszkeségünk, olimpikonunk, válogatott sportolónk,
és a média közkedvelt szereplőinek gondolatait is olvashatjuk.



 

 

 

 

„Hagyjuk békén a gyerekeket! A legfontosabb dolog fiatalkorban az, hogy mindenki
szeretettel menjen le edzésre. Élvezzék a sportot, próbálják megkeresni azt a
sportágat, ahova szívesen járnak, és szeretik azt, amit csinálnak, mert
kényszerből nem lehet sportolni.”

Cseh László - olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, százszoros
magyar bajnok úszó

 

„A sikeres, átlagon felüli sportoló fejben különbözik versenytársaitól, hiszen
ott születik meg minden gondolat, ami a későbbiekben cselekedetté alakul.
Egyszerűen hangzik, a valóságban ez ennél sokkal bonyolultabb. Fontos a cél, ami
a sportoló szeme előtt lebeg nap mint nap. Ezért a célért lesz képes szenvedni,
keményen edzeni és rengeteg pluszmunkát végezni.”

Nagy Ádám - FTC, többszörös magyar válogatott futballista

 

„A sport közösségeket képes építeni, egy csapathoz tartozásnak és a közösen
elvégzett munkának hatalmas ereje van. Minden akkor változik meg, amikor
elkezdődnek az első megmérettetések, és az ember szembesül azzal, hogy nem az ő
gyereke lett az első, vagy a legjobb. Én is nagyon nehezen éltem meg ezeket a
helyzeteket, noha nálunk nem volt eredményközpontúság.”

Jakupcsek Gabriella - újságíró, műsorvezető, tanár, szülő

 

„Kamaszokkal dolgozom, sokszor nehéz velük. Az edzőnek egy kicsit
pszichológusnak is kell lennie. Egyiket a keményebb szóval lehet belátásra
bírni, míg a másiknak simogatás kell, hogy kihozza magából azt, amit tud. A
másik fontos dolog, hogy motiválni kell őket a saját lelkesedéseddel,
szenvedélyeddel, ez átragad a srácokra. Ha beleélem magamat az edzésbe, az
olyan, mintha én lennék az ő helyükben, és ez be is szokott jönni. Nekem a
munkám a szenvedélyem, és a példamutatás ragadós tud lenni.”

Erdei Zsolt – kétszeres világbajnok profi bokszoló, olimpiai bronzérmes, világ-,
és Európa bajnok amatőr ökölvívó, a Madárfészek boksz akadémia alapítója

 

A hazai sportélet jelenlegi viharai között igazán fontos, hogy olyan könyveket
forgathassunk, amik segítik a jövő bajnokait és kizárólag hozzáadnak a hazai
sportsikerekhez, köszönet érte a szerzőknek, Gyömbér Noéminek és Kovács
Krisztinának, akik sportpszichológusként a Testnevelési Egyetem oktatói és
Ruzits Éva klinikai gyermek szakpszichológusnak!


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
könyv verseny szülő gyermek sportpszichológia gyermek sport gyereklélek
sportcipőben


INTERJÚ 1 - MEZEI GERGŐ




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. május 17. - sportforras

A Testnevelési Egyetemen sportpszichológiát is oktatunk. Az idei modulban
interjúkkal lepett meg két előadó és ezeket a kincseket meg szerettük volna
osztani a nagyvilággal. Nagyon jó hallgatni a sportolók történeteit sikerekről,
kudarcokról és magáról az életről.

Köszönet Lente Lillának és Pucsek Noéminek a videókért!

 




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!



KÉZ-, ÉS LÁBTÖRÉST!


ÉLSPORT ÉS A SÉRÜLÉSEK

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. január 04. - sportforras

Emlékeztek Anderson Silva sérülésére? Talpra lehet belőle állni? Szó szerint és
átvitt értelemben is kérdeztem ezt magamtól, majd kisebb utánajárást követően
kiderült, hogy igen, a fighter egy sportpszichológus segítségét is igénybe
vette. Fel lehet, vagy fel kell-e készülni egy sérülésre, azaz belegondolhat-e a
sportoló, hogy mi lesz akkor vele, ha valamelyik testrésze törik/szakad, vagy
tilos már erre gondolnia is? Nézze-e a bejátszásokat, hogyan baleseteznek a
sportágában, vagy csak "A békés harcos útja" című filmre asszociálhat?

A kulcsszó szerintem az időzítés: verseny előtti napokban/versenyszezonban
kimondottan káros lehet azt a gondolatot felvetni, hogy mi lesz ha véletlenül,
fürdés után megbotlik a sportoló, de nyugodt időszakokban, ahogy mindenre, így a
sérülésekre is lehet forgatókönyveket készíteni.

Egy sportkarrier vége a sportolói identitástól való búcsút is jelenti - azaz ki
lesz ő a karrierje vége után? Ha "csak" egy ex-sportolóként fogja definiálni
magát, és nincs mellette valami más meghatározás (edző/ügyvéd/IT
szakember/szakács...), akkor már a karrierje alatt ott lesz a félelem az
identitása elvesztése miatt. Mindig érdemes egy B verziót is beiktatni az
életbe, senki sem szeret védőháló nélkül a mélybe ugrani.

Több kutatás is készült a témában, igyekszem ezeknek az eredményeit összegyúrni
(szertorna, kosárlabda és MMA sportágakból vett kutatások alapján).

A félelem a sérüléstől teljesen normális reakció. Ha beülök az autóba, és jeges
az út, akkor félhetek egy karamboltól, de nem ez az érzés fog motiválni. Ha a
nehézsúlyú bokszoló kiáll az ellenfele ellen, félhet a kiütéstől, mert
tudja/látta/tapasztalta, hogy mit okozhat egy tiszta találat, de nem ez fogja őt
motiválni. Tehát a félelem rendben van mindaddig, míg nem az irányítja a
döntéseit. Ha igen, akkor már érdemes valamilyen problémamegoldó stratégiához
fordulni.

 1. "Csak lazán!" Negatív gondolatok automatikus leállítása az első stratégia,
    amit leggyakrabban alkalmaznak. Ez nem szól másról, minthogy az első negatív
    érzés, vagy gondolat után tudatosan leállítják azt és átmennek automata
    üzemmódba - nem gondolkodnak, hanem rábízzák magukat a testükre. Példák
    erre.: "Csak lazán, engedd el a felesleges félelmet." "Olyan vagyok, mint
    egy zombi, nem gondolkozom, cselekszem"
 2. Babonák: Erről előző cikkünkben írtunk, nem részleteznénk. A második
    leggyakrabban alkalmazott technika, de sajnos nem a leghatékonyabb.
 3. Az edző: Tornászoknál nagyon gyakori, hogy a gyakorlatuk megkezdése előtt
    kipillantanak az edzőjükre. A sérüléstől való félelem egyik alapja a
    bizonytalanság (a felkészülésben, a képességekben...). Ha a sportoló magában
    nem is, de legtöbbször az edzőjében bízik, így a kipillantás nem szól
    másról, mint a biztonság megteremtéséről. Erre egy nagyon extrém példa Kerry
    Strug esete. Sajnos, ha a bizalom csorbul az edző és a sportolója között, a
    félelem erősödéséhez vezethet... Példák erre.: "Az edző mindig azt mondja,
    hogy "nem foglalkoznék veled, ha nem tudnám, hogy képes vagy rá", hiszek
    neki!
 4. Önszabályozó technikák: Ide sorolandó a mentális tréning és az autogén
    tréning. Vagy a múltbéli sikereket, vagy a jövőbeli célokat vizionálja a
    sportoló. Pozitív belső beszéddel motiválja magát az immagináció közben és
    olyan belső erőforrásokat hív elő, amikor már sikeresen megküzdött egy-egy
    félelmével.

A sérülés feldolgozása függ a személyiségétől és a sportoló környezetétől, hogy
mióta sportol, mennyi erőt és energiát fektetett bele, milyen a stressztűrő
képessége és milyen mértékű maga a sérülés. Tehát nem ugyanazokat a reakciókat
fogja kiváltani egy 16 éves sportolóból, aki még a suliban is jól teljesít, mint
egy 22 évestől, aki éppen az olimpiára próbálja magát kvalifikálni. Másként
dolgozza fel az, aki volt már sérült és másként, aki nem. Sőt,  máshogy áll egy
sérüléshez egy női sportoló, és egy férfi (aminek a hátterébe sajnos az áll,
hogy másként értékelik a férfiakat, mint a nőket). Ezek miatt nagyon nehéz egy
általános jellemzést írni, hogyan érdemes megküzdeni egy sérüléssel a
rehabilitációs szakasz alatt. Talán ezek lehetnek az alapszabályok.

 1. Ismerd meg a helyzetedet és kezeld őket a tények szintjén. Azaz ne próbáld
    bagatellizálni az állapotodat és figyelj arra is, hogy ne vidd tovább a
    gondolataidat negatív irányba. Ez van, ezt lehet tenni, ennyi idő kell a
    felépüléshez - ezek a kulcsszavak.
 2. Ismerd meg az érzéseidet: Lesznek hullámvölgyek és a kutatások szerint, a
    sérült sportolók 20-30%-nál jelentkeznek a klinikai depresszió tünetei és
    vannak akiknek étkezési zavaraik lesznek ez idő alatt. Figyelj ezekre a
    tünetekre és kérj segítséget.
 3. Apró célok vezetnek el a sikeres felépülésig: Az első időszakban mindenki a
    régi formáját szeretné visszanyerni, de bizonyos sérülések után, egy térd
    sosem lesz olyan, mint a régi, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb
    sportolóvá válik. Egy komolyabb lábsérülés után az első lépéseknek ugyanúgy
    kell örülni, mint egy régi nagy sportsikernek.
 4. Keretezd át az állapotodat: A rehabilitáció egy esély a
    rendszerezésre/pihenésre. A leállás nem jelenti azt, hogy nem csinálsz
    semmit. Megtanulhatod a relaxációt, ami hasznos lesz, ha visszatérsz.
    Végignézhetsz a pályafutásodon, mi az amit megtartasz a működésmódodból, és
    mi az amin változtatni szeretnél. Valamint itt a lehetőség megtanulni
    pihenni! (Sajnos a túledzettség jelenségében a magyar sportolók nem hisznek
    :) )
 5. Építs a környezeted támogatására: Ha van egy megfelelő rehabilitációs
    szakember és orvosi háttér, egy stabil érzelmi háttér, valamint egy támogató
    sportegyesület, akkor legtöbbször egyáltalán nincs, vagy csak minimálisan
    van szükség sportpszichológus segítségére. Csak merd megosztani velük a
    félelmeidet és gondolataidat a helyzeteddel kapcsolatban!


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
sérülés sportpszichológia


SPORTOLÓK ÉS BABONÁK




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. december 29. - sportforras

Egy cikkben Pittsburgh-i sportolók vallottak a versenyekhez fűződő babonáikról,
ezen felbuzdulva rákerestem a neten, híres sportolók mit vallanak be ezekből.

A babonák szorosan összekapcsolódnak a verseny előtti rutinokkal, ezeknek nem
más a funkciójuk, hogy biztonságot adjanak,hogy jelezzék a sportolók felé,
minden rendben, készen állnak. A túlzott babonaság már okozhat problémát (ha
maga a rutin is a szorongás tárgyává válik), ilyenkor érdemes szakember
segítségét kérni, de bizonyos szintig még a sportpszichológusok is támogatni
szokták ezeket a szokásokat.

FONTOS! Ezek a rutinok a sportoló számára tartalommal bírnak, csak magának a
rutinnak az átvétele, anélkül, hogy az adott versenyzőnek jelentene valamit,
semmit sem ér. Teniszezőként Nadal rutinjait átvéve nem biztos, hogy ugyanazt a
hatást lehet elérni, kivéve ha egy bizonyos érzést társítunk hozzá.

Lássuk ezek közük néhányat:

Michael Jordan a meznadrágja alatt mindig azt a sortot viselte, amelyet 1982-es
győztes meccsén hordott az észak-karolinai egyetemi csapatban. Jordan azért
kezdett el a szokásosnál hosszabb nadrágokat hordani a meccseken, hogy ne
látszódjék ki a régi egyetemi sortja – s ezzel új divatot teremtett a sportág
öltözködésében.

 



Michael Schumacher csak balról volt hajlandó beszállni az autójába, s mindig
magánál tart egy amulettet, amit a feleségétől kapott. A hétszeres világbajnok a
számmisztikában is hisz, mindig ragaszkodott a páratlan rajtszámokhoz.

Serena Williams hiszi, hogy bizonyos rutinszerűen ismételt mozgássorok segítik
győzelemhez. Ilyen, hogy az első szerva előtt mindig ötször, a második előtt
pedig kétszer pattogtatja meg a labdát. Beviszi a zuhanyozóból a gumipapucsát a
pályára, bizonyos irányból köti meg a cipőfűzőjét, s ugyanazt a zoknit hordja
egy-egy versenysorozat alatt.

Patrick Roy: Az egykori jéghoki kapus, ma már edző elég sok babonával bírt aktív
pályafutása során. Nem nyilatkozott a mérkőzések előtt, ami igencsak
megnehezítette az edzői pályafutása elejét, amikor fel kellett adnia ezt a
szokását. Sosem korizott át a vonalakon, azokat átlépte, beszélgetett a
kapufával, megköszönte neki, ha az kivédte a korongot és még volt néhány
"apróság". Jégkorong furcsaságai közé tartozik még Wayne Gretzky, aki az tőjét
babahintőporral ápolta, míg Bruce Gardiner azt szerette, ha egy kicsit piszkos
az ütője, így a mérkőzés előtt belemártotta egy picit a WC-be. És ha már a
mosdóknál járunk, Glen "Mr. Goalie" Hall egyszerűen kiadott magából mindent a
mérkőzések előtt...


Sőt, ha babonaságról beszélünk, akkor meg kell említenünk az "átkokat" is
-Madden csapatában, aki címlapra kerül, azzal "biztos" hogy történni fog valami
nagyon rossz, nézzetek utána a wikipédián.




Lyoto Machida az UFC brazil félnehézsúlyú világbajnoka napi rutinjába tartozik,
hogy minden reggel megissza a vizeletét. Az apjától vette át ezt a meglepő
szokást, hiszi, hogy a vizeletének gyógyító hatása van, megtisztítja a testét.
De nem ő az egyetlen, aki hisz a vizelet csodatévő hatásában. Barry Fry
menedzser, hogy megtörtje az átkot, ami Birmingham City futballcsapatát érte,
lepisilte a pálya négy sarkát


NASCAR-ban számos babona van: nincsenek zöld autók, valamint a pilóták sem
tarthatnak maguknál 50 dollárost, mert azok szerencsétlenséget hoznak, de a
mogyorók héja is tiltott dolog (maga a mogyoró, vagy olyan termékek, amikben
mogyoró van, engedélyezett). Ennek oka egy 1937-ben  történt baleset, ahol egy
pilóta meghalt. A baleset helyszínén, a pilóta mellett mogyoróhéjat találtak...

John Henderson, aki az NFL-ben a Jacksonville Jaguars védőjátékosa volt, verseny
előtti rutinja nem más, minthogy megkéri az egyik csapattársát, pofozza már fel.
Te elvállalnád a csapatért? Íme a bizonyíték:

 



Egy afrikai focicsapat 2008-ban odáig ment el, hogy az edzőjük kérésére
megmártóztak a Zambezi folyóban, hogy megtisztítsák testüket és lelküket, mivel
sorozatban vesztették el a meccseiket. A gond csak azzal volt, hogy a folyó
adott szakaszán hemzsegtek a krokodilok. Sajnos egy csapattagukat azóta sem
találják és még a következő mérkőzésüket is elvesztették.

Gyakori még a testszőrhöz kapcsolódó babonaság (Sámson óta tudjuk, hogy a
szőrben rejlik az erő) - a rájátszások idején megnövesztett szakállak, vagy
bajszok rá az ékes példák. Nemcsak a játékosok, hanem a szurkolók is aktívan
gyakorolják eme szokást.



Magyar sportolóknak is vannak furcsa szokásaik, íme néhány ezek közül:

Dzsudzsák Balázs focista a saját baljában hisz: először mindig erre a lábára
húzza fel a cipőjét, és a pályára is mindig bal lábbal lép.

Görbitz Anita ragaszkodik a 13-as számú mezhez. Neki ez hoz szerencsét, mert
ezen a napon született.

Kótai Mihály bokszolónak először mindig a bal kezére kell felhúzni a kesztyűt,
kifelé fordítva és közel egy évtizede ugyanaz a törölközője.

Darnyi Tamás kedvenc szokásánál: a négyszeres olimpiai bajnok úszó minden
versenye előtt szándékosan a rajtot jelző duda előtt startolt. A mezőny persze
„mit lehet tudni” alapon utána ugrott, a futamot pedig mindig visszafújták a
bírók. Ma már nem csinálhatná ezt, tudniillik a Nemzetközi Úszó Szövetség lehet,
hogy éppen miatta módosított a szabályon: aki a rajtnál kiugrik, az máris
kizárja magát a versenyből. Ergo: ilyen babonával ma Darnyiból sem lenne
négyszeres olimpiai bajnok.

Ha sportolsz, és van valami nem megszokott rutinod, esetenként babonád, kérlek
oszd meg velünk kommentben!



Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
1 komment



SEGÍTSÉG! ÉLSPORTOLÓ A GYERMEKEM!




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. december 26. - sportforras

Az elmúlt időszakban számos nemzetközi cikk íródott a témában, ezek közül
szemezgetünk egy kicsit. Ismerjük a sportolás előnyeit, a gyermek megismerheti a
határait, megtanulhatja, hogyan tud átlépni azokon, megismeri a csapatmunka
előnyeit, önkontrollt tanít, énképet erősít... Nem tudnánk felsorolni, annyi
mindenben segíthet.



A cikkek viszont a gyermekkori élsport hátrányait taglalják és tegyük a kezünket
a szívünkre, abból is van számos. Vannak cikkek, amelyek a szülőnek szólnak és
vannak, amelyek az edzőknek - de mindkettő egy közös pontra hívja fel a
figyelmet - a gyermek csak "tünethordozó". Azaz ha a fiatal sportoló valamilyen
problémával küzd, akkor nagyon sokszor a környezete rossz megküzdési módozatait
tanulja meg, veszi át.

Minden fiatal sportolónak van egy álma, kijutni az olimpiára vagy a
Manchesterben balszélső poszton játszani, és a szülő, mindenben igyekszik
támogatni gyermeke álmait. Az álmok megvalósításához, viszont "teljesíteni
kell"! Feladatok, versenyek, mérkőzések és játékfigyelők vannak, és egy rosszul
időzített hiba egy karrierbe kerülhet. Ellenfelek vannak, ezért nagyobb
edzésszám nagyobb lehetőségeket rejt magába. Ez egy felnőtt teherbírását, és
mentális megküzdését igényli, de sajnos a gyerek nem miniatűr felnőtt.

Az elvárások és a nagy teljesítmény nyomás szorongáshoz vezethet, ami könnyen
kihathat a teljesítményre. Sokszor a szülői reakció fontosabb a gyermek számára
mint maga a verseny végeredménye - hiszen ő a szülők elismerésére vágyik - éppen
ezért vannak olyan nehéz helyzetben a szülők. Ha a negatív eredményt szóvá
teszik, a gyerek könnyen megtanulhatja azt, hogy a hibákra figyel apa/anya, így
jobb lenne azokat elkerülni, és máris nem a jó teljesítmény kerül a fókuszba,
hanem a félelem a hibáktól. Aztán ott van az, hogyan kezeli a stresszt a szülő a
nézőtéren. Tény, nem kis kihívás nyugodtan szemlélni azt, amikor gyermekünk
remegő lábbal áll a gerendára, vagy azt, hogy az utolsó tuson ment el az asszó,
ami a legjobb 4-be vitte volna őt, de ha a félelmet/kétségbeesést, izgalmat
látja a szülőn a kis versenyző, akkor megtanulja, hogy neki is így kell érezni a
helyzettel kapcsolatban. Természetesen ez az állítás az edzőkre is igaz, hiszen
ők tanítják meg a gyermeket versenyezni! És éppen ezért fontos az utolsó néhány
mondat, amit a verseny előtt és az első néhány mondat, amit verseny után hall a
gyermek. ("ha nem vagy itt fejben, ki fognak ütni" - nem a legideálisabb zárszó
a küzdelem előtt...)

A szülő picit olyan a gyermek számára, mint egy tükör, amibe ha belenéz, akkor
meglátja azokat az érzéseket, amik benne vannak. Éppen ezért veszélyes az "edzői
kérdés" is, nincs tökéletes edző, és vannak olyanok, akik jobban idomulnak a
gyermek személyiségéhez és vannak, akik kevésbé. Ha a szülőnek konfliktusa van
az edzővel, nem ért vele egyet, vagy az edzőnek van problémája a szülőkkel, azt
sose a gyerkőc előtt tegyék szóvá, hanem intézzék el egymás közt! Ha az edző
felé érkezik kritika, akkor a személye sérülni fog és a gyermek nem fog bízni
vagy az edzőjében, vagy az edzés minőségében, és ez a bizalom hiánya a
teljesítményére és az önbizalmára is ki fog hatni. Ha a szülőket kritizálják
edzésen, akkor a gyermek érzelmileg távolítani fogja az edzőt és a bizalom is
meg fog törni benne.

A nagyobb intenzitású edzésekkel nemcsak az a baj,hogy rövid távú sikerekre
alapoznak, így viszont a sokszor monoton és megterhelő edzések a sport iránti
szeretetre hatnak ki negatívan, azaz hosszú távon motivációt csökkenthetnek,
hanem kimutatták, hogy a túledzettség olyan sérülésekhez is vezethet, ami a
karrierjükbe is kerülhet.

Amikor az élsportolókat megkérdezzük, mi volt a legrosszabb gyermekkori
versenyélményük, legtöbben nem a kudarcot hozzák fel, vagy taglalják
részletesen, hanem a vereség utáni lelki fröccsöt az edzőjüktől, vagy a kínos
hazautat apuval vagy anyuval a kocsiban, amikor vagy nagy volt a csend, vagy
nagy volt a kiabálás.

Ahogy a gyermekek számára is fontos a sportpszichológiai segítségnyújtás, úgy a 
szülőknek is, nemhiába tartanak élsportolók szülei számára kurzusokat
Amerikában. Íme egy kis kézikönyv számukra:

https://usskiteam.com/sites/default/files/documents/athletics/alpine/2011-12/documents/SportParent%20Survival%20Guide.pdf

És az edzők számára

https://usskiteam.com/sites/default/files/documents/athletics/alpine/2011-12/documents/FiveFirstDayTipsForCoaches.pdf

 


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
szülő edző elvárások sportpszichológia


A SIKER PIRAMISA - JOHN WOODEN




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. július 17. - sportforras

"Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy
véghezvinni."

Egy nyaralás során véletlenül bukkantam rá a híres kosárlabda edző elméletére.
Röviden az úriemberről: nemcsak játékosként nyújtott kiemelkedőt, hanem edzőként
is nagyon sikeres volt - mind edzőként mind kátékosként bekerült a Basketball
Hall of Fame-be. Beceneve szerényen a Westwood varázslója volt. Részletesebb
önéletrajzot itt találhattok.

A nevéhez kapcsolódik a siker piramisa, ami nemcsak a sporthoz, hanem az élethez
is nyújt útmutatót. 12 építőelemből felépülő modelljének az alapelve a következő
: „A siker az elme békéje, amely az önmagunkkal való megelégedettség közvetlen
eredménye annak tudatában, hogy a képességeink legjavát nyújtottuk.”



Szorgalom: A szorgalom nagyon kemény munkával jár. Nem lehet csalni, nincs
könnyű út.

Barátság: Igyekezz olyan csapatot építeni, ahol a bajtársiasság és a tisztelet
uralkodik.

Lojalitás – „Légy hű önmagadhoz, légy hű azokhoz, akiket vezetsz.” 

Önmagad igazsága saját önismereted! A csapat teljesítménye szempontjából fontos
erősségek és gyengeségek ismerete, segít a konfliktusok kezelésében.

Együttműködés – „Azzal törődj leginkább, hogy mi az igazság, ne azzal, hogy kié
az igazság!” 

Az igazság fontos eleme Wooden „Siker piramisának”. A konfliktusok kezelése
során objektíven meg kell vizsgálni a tényeket. Amikor konfliktusok keletkeznek,
emlékezz arra, hogy mind ugyanabban a csapatban vagyunk, nem az számít kinek van
igaza és ki téved, amíg a csapat együtt dolgozik, hogy megvalósítsa a szervezet
céljait.

Lelkesedés – „Az energia és az öröm, a lendület és az odaadás nagymértékben
ösztönöz és inspirál másokat.” 

A mosoly ragályos. Ha pozitív kisugárzásod van ki fog terjedni a csapat többi
tagjára, minimálisra csökkentve a konfliktusok kialakulásának lehetőségét.

Önuralom: Az irányítás saját magad kontrollálásával kezdődik. Légy fegyelmezett.

Éberség - „Mindig legyél óvatos és figyelmes, folyamatosan fejleszd magadat és a
csapatodat.” 

Minden téren lehetőség van a javulásra, ez igaz minden csapatra. Amikor
konfliktus keletkezik, lépéseket kell tenni a kialakult helyzet kezelésére.
Keresd a kreatív és kompromisszumos megoldásokat, amelyek erősebbé teszik a
csapatot.

Kezdeményezés: Hozz döntést! Ennek elmulasztása gyakran a legnagyobb kudarc.

Kitartás: Tarts ki. Ha nem sikerül, próbáld újra; keményebben, okosabban. Maradj
eltökélt.

Megfelelő állapot: A képességeid a csúcsra juttathatnak, de az állapotod tarthat
ott – a mentális, a morális és fizikai.

Képzettség: Egy vezér esetében az számít leginkább, amit az után sajátít el,
hogy már minden tudásnak birtokában van.

Higgadtság - „Légy önmagad. Ne döntsenek le az események akár jók, akár
rosszak!” 

A legfontosabb dolog, hogy a konfliktus kezelés során ne feledd el megőrizni a
semlegességedet. Mindig gondolkodj logikusan, legyél tiszteletteljes és ne
hagyd, hogy túlfűtött érzelmek akadályozzanak a probléma megoldásában.

Csapatszellem - „A sztár a csapatban a csapat. A ’Mi’ helyettesíti az ’Én’-t.” 

Van, hogy egy konfliktusban a csapat részekre szakad, akkor gondoljunk a
lényegre, hogy a célt, a sikert, közösen, mint csapat érjük el.

Önbizalom: A legerősebb tulajdonság a jól megalapozott önbizalom. Ez nem adott,
meg kell szerezni.

Versenyzői nagyság: Teljesíts a legjobban, amikor a legjobbra van szükség.
Minden nap a legjobbra van szükség.

 

(A videóhoz van magyar felirat!)



Források:

 * Wooden edző honlapja
 * Kosáredző.huPartnerCentrum

 


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
siker motiváció


SPORTSÉRÜLÉSEK HÁTTERÉBEN ÁLLÓ PSZICHOLÓGIAI FAKTOROK NYOMÁBAN




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. július 12. - sportforras

Írta: Dér Alexandra

Minden éremnek két oldala van, s nincs ez másképp a sportolással sem. A
rendszeres sport és testmozgás egészségmegőrzésben betöltött szerepe
vitathatatlan, ugyanakkor ott találjuk az érem túloldalán az egészségre veszélyt
jelentő sportsérüléseket is, melyek szintén a sport szerves részét képezik.
Olyannyira, hogy a sérülés előbb vagy utóbb minden sportolót utolér: van, akiket
kevesebbszer, van, akiket többször; de olyan sportoló, akit egyáltalán nem
érintene, nagyon kevés akad.

A sportsérülések kialakulásában külső (pl.: testtípus, felszerelés,
felkészültség, képességek szintje, környezeti tényezők) és belső faktorok is
szerepet játszanak, melyek közül szakdolgozatomban az utóbbiak közé tartozó
pszichológiai faktorok vizsgálatára helyeztem a hangsúlyt. Kutatásom elsődleges
célja olyan pszichológiai tényezők feltárása volt, melyek a kontakt (pl.:
labdarúgás, kézilabda) és a nem-kontakt (pl.: tenisz, röplabda) sportágakat űző
sportolók sérüléseinek hátterében állhatnak.

A szakdolgozatomhoz tartozó kérdőívet 444 aktív sportoló töltötte ki, akiknek
mintegy 70%-a szerzett legalább egy sérülést az elmúlt egy évben. A leggyakoribb
sérüléstípus kontakt sportolóknál (222 fő) a zúzódás volt, mely a sportolók
47%-át érintette; míg nem-kontakt sportolóknál (222 fő) az izom- és ínsérülés,
mely minden második sportolónál fordult elő.

Kutatásomban hat pszichológiai faktort vizsgáltam, melyek közül négyről sikerült
igazolni, hogy növelhetik a sportsérülések gyakoriságát. A test-test elleni
küzdelmet folytató sportolók esetében a külső kontroll és a szenzoros
élménykeresés, míg a párhuzamos küzdőknél a külső kontroll mellett a stressz és
a vonásszorongás bizonyult a sérülések előrejelzőjének.



A több sérülést szerző sportolók tehát:

 * külső kontrollosabbak: kevésbé érzik úgy, hogy életük saját irányításuk alatt
   áll, emiatt a velük történő pozitív és negatív eseményeket hajlamosak a
   szerencsének vagy a puszta véletlennek tulajdonítani. Feltételezhető, hogy
   hasonlóan gondolkoznak a sérülésekről is: elsődleges okának a rossz
   szerencsét tartják, és úgy vélik, hogy azt elkerülni, vagy bekövetkezésének
   valószínűségét csökkenteni nem lehet.
 * szenzoros ingerkeresőbbek: erőteljesen vonzódnak a szokatlan, az extrém és a
   bizonytalan kimenetelű helyzetekhez, és azokban sokkal nagyobb
   valószínűséggel vállalnak kockázatot, mint a sérülést nem szerzett sportolók.
   Ez azt is jelentheti, hogy ha egy sportmérkőzésen váratlan, bizonytalan
   helyzet adódik, akkor valószínűbben választanak kockázatosabb megoldást a jól
   bevált módszerek helyett, pl.: egy új, még nem teljesen begyakorolt
   mozdulatsort vetnek be, ami növelheti a sérülés veszélyét.
 * magasabb stressz-szintet mutatnak: az elmúlt egy évben sérülést nem szerzett
   sportolókat alacsonyfokú stressz, míg a több sérülést szerzett sportolókat
   nagyfokú stressz jellemezte. A nagyobb mértékű stressz veszélyes lehet,
   ugyanis fokozza a vizuális mező beszűkülését, vagyis nehezíti a fontos
   perifériális ingerek észlelését. Az ebből adódó információhiány következménye
   pedig az lehet, hogy a sportoló egy sérülés szempontjából kockázatos
   szituációba is belemegy. A stressz növekedésével továbbá nő a generalizált
   izomfeszültség is, ami rontja a mozgáskoordinációt, valamint fokozza a
   kimerültséget és ezáltal nagymértékben megnöveli a sérülésveszélyt.
 * jobban szoronganak: a nagyobb intenzitású szorongás pedig figyelmi vagy
   koncentrációs zavarokat okozhat, ami szintén nehezíti a fontos perifériális
   ingerek megfelelő időben történő észlelését, illetve nehezíti a feladatra
   való fókuszálást is, ami könnyedén egy mozdulatsor rossz kivitelezéséhez és
   sérüléshez vezethet.

Sérülések mindig is voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek is. Amit
tehetünk, hogy a sportsérülések hátterében álló pszichológiai tényezők
ismeretében megpróbáljuk azonosítani azokat a sportolókat, akiket nagyobb
valószínűséggel érhet sérülés. Ezt követően pedig a számukra leginkább megfelelő
intervenciós eljárások dolgozhatóak ki, mellyel a sérülés megelőzése
elősegíthető.


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
sérülés


FILMAJÁNLÓ - CSAPATSPORTOK, EGYÉNI SPORTOK, MEG EGYEBEK




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. augusztus 19. - sportforras

Íme egy kis csokornyi filmválogatás, szigorúan szubjektív alapokon. A mostani
szempontunk alapja az egyéni-, és csapatsportokat feldolgozó filmek.
Megpróbáljuk bizonyos szempontok alapján csoportosítani őket, így inkább a
problémakör, mint a film története fog érvényesülni az ismertetőkben

Csapatsportok

Miracle (2004)/ Emlékezz a Titánokra (2000)/ Minden héten háború (1999)/  Jég
veled! (1993)


Csapatépítés a köbön!

Mindkét film alapja a "csapatot a semmiből". Van egy karizmatikus edző, aki a
saját elveit viszi keresztül a csapatán és ha kell, a vezetőségen is. Tűzön
vízen átkel a csapatért, ha kell, feláldozza a magánéletét is. Természetesen
kissé klisés, éppen ezért veszélyes is, hiszen azt próbálja éreztetni a nézővel,
hogy csak egy karizmatikus, néha autoriter stílusú vezető lehet az ideális. És
természetesen ott van az a kellemesen amerikai oldala is, hogy a befektetett
munka mindig megtérül. Sajnos ez sem mindig igaz, ám ha a sportoló őszintén hisz
ebben, akkor ismét könnyen sérülhet, hiszen ha kudarcot vallana egy olyan hiba
miatt, ami önmagán kívül keresendő (mindenkinek a fantáziájára bízom), akkor nem
a környezetet, hanem önmagát fogja okolni, és szépen lassan kialakulhat a tanult
tehetetlenség. Na, sikerült leírnom az összes negatív előítéletemet az amerikai
sportfilmekkel kapcsolatban...





De hogy miért szeretem? Mert tökéletesen bemutatja azt, hogy a csapatépítés nem
gyalog galopp. Az teljesen szép és jó, hogy amikor összekerül egy csapat, akkor
szeretet van és közös célok és nagy-nagy motiváció, de ahogy a csapattagok egyre
jobban megismerik egymást, rá lehet jönni, hogy a motivációk és célok csapaton
belül különbözőek, alkalmanként egymásnak ellentmondóak: Lehet a végcél közös,
de vannak eltérések a célhoz vezető útban. És az edző/csapatépítés feladata az,
hogy ezeket a helyükre tegye. Ahhoz, hogy a csoport több legyen, mint az egyének
összege, sajnos le kell szabdalni az "egyéni vadhajtásokat", ami fájdalommal
jár. Na ezért nem csapatépítés az, amit közös mozizásnak, vagy kocsmázásnak
hívnak, mert a csapatkohézióhoz a viharzáson keresztül vezet az út, ami
konfliktusokkal, így akár ideiglenes teljesítmény visszaesésekkel is járhat.







Moneyball (2011)/ The Damned United (2009)

Edzőknek és szakvezetőknek, valamint csapattagoknak ajánlva. Az utóbbiaknak
azért, mert megmutatja, hogy a paradigmaváltás milyen nehézségekkel és haszonnal
járhat, az előbbieknek pedig azért, hogy átlássák azt, ha a vezetés unortodox
lépésekhez folyamodik, azaz változásokat akarnak, az még nem feltétlenül
jelenthet rosszat. Itt talán a következetesség hatalma és a bizalom kialakítása
adhatja a kulcspontokat.









Csapatsportban az egyén

Góól! (2005) /Csavard be, mint Beckham (2002)

Mindkét film egy-egy olyan fiatal sorsát mutatja be, akik bár tehetségesek, nem
rendelkeznek feltétlenül azzal a háttérrel, ami a sikerhez elengedhetetlen.
Mindkettőjük családja ellenzi a sportkarriert, különböző okokra hivatkozva, így
nekik nemcsak a pályán, hanem otthon is bizonyítaniuk kell a képességeiket. Ezek
a filmek felhívják a figyelmet a családi háttér és támogatás fontosságára (de
azért ne felejtsük el, hogy nemcsak a szülők a gyermekük sportága iránti
közönye, hanem a túlzott részvétele is ugyanolyan káros lehet).

Fiatal sportolóknak ajánljuk a filmeket, mert ezek szépen bemutatják, hogy a
kiemelkedő teljesítményért bizony kőkeményen meg kell dolgozni, miközben a
sportoló akkor is rendelkezzen kellő önbizalommal, ha éppen senki sem bízik a
sikerében, vagy éppen nem jön a megerősítéshez nélkülözhetetlen siker. Idősebb
sportolók számára kevésbé ajánlott, lásd a csapatsport filmek bevezető szövegét
fentebb.



Egyéni sportok

Warrior (2011)/ The fighter (2010)/ Millió dolláros bébi (2004)/ Rocky (1976)

Íme az egyéni sportok amerikai focija, a küzdősportok! Természetesen különböző
stílusok és sportágakról beszélünk, de valamiért ebben a témában rengeteg (jó)
film készült. Alapja a nehéz háttérből kitörni vágyó ember, akik mindennel
szembeszegülve, de elérik a kívánt célt. Nem szeretném ismételni magam, éppen
ezért egy picit más oldalról közelítem meg a történetet. Egyszer olvastam egy
cikket, hogy mennyire nárcisztikusak a sportolók, a cikk megcáfolta ezt a
sztereotípiát, de mint minden sztereotípiának, ennek is van egy háttere - azaz a
célért mi mindent hajlandó feláldozni a sportoló: családját, magánéletét,
barátait, egészségét? Megéri mindezeket feladni egy címért, vagy egy díjért? Ha
igen, vajon miért? Helyes ez a hozzáállás, illetve csak ez az egyetlen út, vagy
létezik-e kompromisszum ezekben? Ezekre a válasz természetesen a sportolótól
függ, azaz minden válasz egyéni.








Karate kid (1984) /Kung fu Panda (2008)

(Nem csak) gyerkőcök számára, és nemcsak azoknak, akik küzdősportot űznek.

Pszichológusok ajánlásával :)






Ip Man (2008)

Ismét egy küzdősportos film, de most egy mester szemszögén keresztül. A történet
mesebeli jellege egy picit felülírja a történeti hűséget, de ennek ellenére
ajánlott.





Fehér tenyér (2006) /Talajfogás (2006)

Mindkettő a tornáról szól és mindkettő hasonló témakört dolgoz fel, de két,
teljesen különböző szemszögből. Van a sportoló és van egy olyan edző, aki a
sportoló számára nem megfelelő (ez nem minden esetben jelenti azt, hogy rossz
edző!). De ha véletlenül van egy bántalmazó edző, akkor ezekben a filmekben
lehet látni, hogy milyen hatással lehet a sportolóra - nemcsak a sportolásra,
hanem a magánéletükre is kihatva. Az egy alap, hogy valamilyen szinten
abbahagyják azt a dolgot, ami addig meghatározta őket, de így a személyiségük
egyik alapkövét rongálhatják meg.










Sportpszichológiáról

Doktor D (2011-)

Már ajánlottuk, de nem tudjuk elégszer megtenni, mert tényleg jó! Sportolóknak
azért, mert megmutatja, hogy van a tünet és a tünetet kiváltó okok, és az utóbbi
az, amivel ténylegesen foglalkozni kell. Jöhet a sportoló azzal, hogy túlzottan
"szorong" és ő szeretne nyugodt lenni verseny előtt/alatt, de általában ezeket a
szorongásokat kiváltja valami (saját és külső elvárások/félelem a sérüléstől
...). Éppen ezért, ha megtanul relaxálni, megtanul egy légzéstechnikát, azzal a
tünet kezelve van, de a kiváltó ok ott marad és az máshol/máshogy fog másfajta
tüneteket produkálni.

Másrészt ajánlott edzőknek/vezetőknek/pszichológusoknak, mert bemutatja, hogy
milyen hatékony is lehet egy team, ha mindenki együtt dolgozik a sportolóért.
Ehhez viszont a pszichológusnak a klasszikus pszichológusi kereteket néha meg
kell törni - elmenni edzésekre/versenyre, konzultálni
edzővel/sportorvossal/gyúróval/szülőkkel/élettárssal...

Igaz vannak árnyoldalai is a sorozatnak. Sajnos a való életben csak ritkán
oldódnak úgy meg a helyzetek, mint a filmben - a pszichológus és a páciens
együttes munkával rájön, hogy a háttérben egy bizonyos trauma áll és ezzel meg
is oldódott a probléma. Másrészt picit fájó belelátni abba a felkészítési
háttérbe, ami az amerikaikat jellemzi. Hol van már az, amikor Rocky egyedül, egy
fél fagyott marhával gyakorolt?! Most már tudományos munkatársak elemzik
számítógépes programokkal az ütésszámot, annak erősségét, illetve az ütés
irányát, hatékonyságát...












Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
6 komment
film edző csapatsportok sportpszichológia egyéni sportok


FILMAJÁNLÓ -AMIKET ÉRDEMES MEGNÉZNI




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. augusztus 10. - sportforras

Ezek a filmek nem feltétlenül közismertek, esetenként még csak nem is sportról
szólnak, mégis aktívan ajánljuk.

Murderball (2005)

És ez még csak nem is játékfilm, hanem dokumentumfilm, de ez ne rettentsen el
senkit. Az amerikai válogatott full kontakt rögbi csapatának felkészülését
mutatja be. Miközben nézed, teljesen elfelejted azt, hogy a sportolók
kerekesszékben ülnek, teljesen felülírja az olyan hamis sztereotípiákat, hogy a
Paralimpia nem teljes értékű verseny. Nemcsak az edzésekbe és mérkőzésekbe enged
betekintést, hanem a magánélet akár elég intim részleteibe is (ezért csak 16
éven felülieknek ajánlott). Tökéletesen fel lehet ismerni, melyik sportolót mi
motiválja, valamint feltűnik egy szép kis konfliktus edző és ex-csapata között -
hogyan lehet kezelni azt a helyzetet, ha régen az amerikai csapat edzője voltál,
de elküldtek és most a rivális, kanadai csapat edzőjeként tevékenykedsz...






Sugar (2008)

Nálunk az Egy dominikai spíler címen futott film egy tehetséges baseball játékos
karrierjét mutatja be. Nem biztos, hogy mindenki számára ez lesz a favorit, mert
egy picit különbözik a többi amerikai filmtől. Itt az edző nem egy apafigura,
hanem egy olyan ember, aki számára az eredmény az elsődleges (és nem a csapat)
és a játékosok számára az eredményt elősegítő eszközök, így a nem megfelelő
eszköztől lelkiismeret furdalás nélkül szabadul meg. Természetesen egy hiba itt
már hiba, itt nincs olyan hogy rossz napja van valakinek, hiszen a nem megfelelő
eredményeknek azonnali következményei lesznek. Természetesen a játékos célja és
álma, akárcsak a többi amerikai filmben, a legjobb csapatban játszani, a legjobb
eredményeket hozni, és ezért mindent meg is tesz. De hogyan hat ez a légkör a
játék szeretetére? A sportoló látja, hogy egy kisebb sérülés is lehet végzetes -
hiszen ha nem játszik és nem épül fel hamarosan, lecserélik. Hogyan tudja
motiválni magát ebben a helyzetben?  Mindezt úgy, hogy még csak 19 éves.

Ajánlom mindazoknak, akik szerint az élsport valamint az idegenlégiós sors
valami könnyed dolog.







Sushiálmok (2011)

Ez is egy dokumentumfilm, és első látásra nincs sok köze a sporthoz, mégis
szívből ajánljuk minden sportolónak. Egy 85 éves sushikészítő mester, Jiro Ono
életét és munkásságát mutatja be, aki a a világ legidősebb 3 Michelin-csillagos
séfje. Titka egyszerű, mindig ugyanúgy és mindig tökéleteset. Akárcsak az
élsportba a végeredmény mindig csodás, de ahhoz, hogy valaki tökéletes sushit
tudjon elkészíteni hosszú évek kitartó munkája kell, ami sokszor monoton,
sokszor fárasztó. Itt a tökéletességre való törekvés adja a fő motivációt, a
legerősebb erőt. Jiro Ono nem egy kedves bácsi, sokszor diktátornak és
kegyetlennek tűnhet a kívánt eredmény eléréséért, mégis sokan kitartanak
mellette, mert következetes és tiszta utat mutat tanítványainak a fejlődéshez.





Ping Pong (2002)

Ez sem egy tipikus sportfilm, sokszor tűnhet butuskának, mégis fontos témákat
dolgoz fel. Adott egy fiú, aki a világ legjobb játékosa szeretne lenni. Eddig
nem feltétlenül különbözik a többi filmtől, de itt jön egy kis csavar -
sportolónk rájön, hogy nem ő a legjobb játékos, még a saját körzetében is
akadnak nála jobb játékosok. Minden sportoló számára a legmotiválóbb dolog a
győzelem, de mi van abban a helyzetben, ha ezt, egy ideig nem tudja átélni -
például mert serdülőkorban időszakos hátrányba kerül a testalkata miatt. Itt ez
az időszakos hátrány az egyik barátja, akit kineveznek a csapat tehetségének.
Meddig és hogyan tartható fenn a motiváció és az önbizalmat hogyan kell ilyen
esetekben újjáépíteni?

Erre ad választ a film, valamint az egyik legszebb flow állapot bemutatása is
ebben a filmben látható.







A State of Mind (2004)


Ritmikus gimnasztikáról szóló filmek keresése közben találtam rá erre. Ez sem az
RG-ről szól, de megérte megnézni. Két észak koreai kislány felkészülését mutatja
be a Tömegjátékokra. Nem pszichológiai szempontból ajánljuk, inkább érdekesség.






Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
film kudarc motiváció edző sportpszichológia


FILMAJÁNÓ - HA KRÍZISBEN VAGY ...




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. augusztus 04. - sportforras

Egy olyan sorozattal térünk vissza, amiben sportfilmeket ajánlunk és ezeken
keresztül mutatunk be egy-egy problémát. Elsőként talán az egyik legnehezebb
témához nyúltunk -  a krízisben lévő sportolóhoz. Jelen esetben azokra a
krízisekre gondoltunk, amik váratlanul, szinte sorscsapásként érték a versenyzőt
(sérülés, egy olyan vereség, ami kihat a jövőjére...), és nem azokra, amik a
normális életfolyamatokból adódnak (visszavonulás).

A krízist, ha már kialakult elkerülni nem lehet, a sportoló vagy így, vagy úgy
de szembesülni fog azzal, hogy az addigi stabilitása megszűnt, helyébe belépett
a bizonytalanság. Gyakran szembesülünk azzal a sztereotípiával, hogy a
sportolónak nincs ideje krízisben lennie, mert jön a következő verseny/szezon,
neki a megoldásra kell törekednie. Igen ám, de ha így lenne, akkor nem fordulna
elő, hogy egy fel nem dolgozott sérülés egy újabb sérülést okoz a következő
szezonban, valami hasonló helyzetben, mint ahogy az előzőt szerezte. Vagy egy
fel nem dolgozott kudarc hat ki oly módon, hogy bizonyos versenyek esetén a
sportoló meglepő hasonlósággal bukik el, mint annó.

De nézzük, milyen jelei is lehetnek annak, ha a sportoló krízisben van. Kifelé
bizonytalan képet nyújthat, olyan mintha napról napra a megoldáson törné a
fejét, de érzelmileg valahogy nincs rendjén, hangulata hullámzó és gyakran
mutatja a szorongás jeleit. Az is előfordulhat, hogy a krízist kiváltó
eseményből kiragad egy részletet és azt nagyítja fel, azt hangsúlyozza. Próbálja
megoldani a helyzetet, de rájön, hogy az eddigi megoldási módjai, valahogy nem
működnek. A hétköznapjait sem tudja ugyanúgy élni, mindennapjaira is kiterjed a
probléma.

Ebben a helyzetben nagyon sokat segíthet a környezete, különösen akkor, ha
elkezdik beszéltetni a sportolót. Elsődleges cél itt a sportoló meghallgatása, a
tanácsokat ebben a helyzetben érdemes háttérbe szorítani. Fontos, hogy ne
értékeljük az elhangzottakat és ne ítélkezzünk; fontos a türelem, hiszen egy
ilyen állapot akár egy-két hónapig is eltarthat. Súlyosabb esetekben érdemes
krizeológushoz fordulni!

Az alábbi szakaszokon mehet át a sportoló (vegyünk például egy olyan sérülést,
ami fél év kihagyásra és műtétre ítéli a sportolót, szezon előtt):

 1. Készenlét: a sportoló meg akarja oldani a fennálló helyzetet, gyorsan és
    hatékonyan, hogy az életét ott tudja folytatni, mint krízis előtt - itt
    kikérheti több orvos véleményét, megpróbálja elkezdeni a gyógytornát, hogy
    minél hamarabb visszatérjen, vagy hogy elkerülje a műtétet ...
 2. Küzdelem: Rájön, hogy az eddigi stratégiája nem fog működni, de azért még
    próbálkozik. Ebben az állapotban frusztrálttá, dezorganizálttá válik -
    rájön, hogy súlyosabb beavatkozásra van szükség, sajnos az eddig jól bevált
    gyógytorna itt most nem fog segíteni, műtét kell.
 3. Kapkodás: megpróbálhat egy olyan megoldási módhoz nyúlni, ami a
    környezetében már működött valakinek, hogy így elkerülje a műtétet, és
    gyorsabban visszatérhessen a sporthoz. Ez egy veszélyes állapot, hiszen a
    realitásérzéke csökken, de az impulzivitása nő.
 4. Összeomlás: Úgy érzi, helyzete reménytelen és kilátástalan, önromboló
    viselkedést is mutathat.



Mit ajánlunk ebben az esetben? Elsődlegesen a napi rutinokat tegyék rendbe.
Közben beszéljen a kríziséről azokkal, akikben megbízik, ha kell minél többször,
olvasson témába vágó könyveket, nézzen filmeket. Lassan ismerje fel a
gondolataiban lévő hibákat és csak azok után kezdje tervezni a jövőt, kezdje
kialakítani az új célokat, miután felismerte és elfogadta az új helyzetet és
szembesült a krízisével.

Filmek:

A békés harcos útja (2006)

Örök klasszikus egy tornászról, aki egy balesetben lesérül oly módon, hogy
orvosai szerint nem folytathatja tovább a sportot. Az ő útját mutatja be, hogy
milyen új úton talál vissza a sporthoz, és hogyan építi újra önmagát mind
fizikailag, mind mentálisan.







United (2011) vagy Több, mint sport (2006)

Mindkét film ugyanazzal a traumával foglalkozik - csapattársak halála és az
újraszerveződő csapat. Van-e élet, vagy teljesítmény azután, ha ekkora veszteség
ér egy csoportot? Hogyan lehet felállni ebből edzőként, vagy játékosként? Mit
vár el, vagy hogyan támogat a veszteségben a közvélemény?

Egy teljesen bizonyos, ugyanaz a csapat nem jöhet vissza, így ugyanaz a
teljesítmény és ugyanaz a hangulat sem várható el tőlük, de ilyenkor
automatikusan felmerül, ha mi nem a régi csapat vagyunk, akkor pontosan kik is
vagyunk mi? Lehet dolgozni a régi nagyok árnyékában, de felérni hozzájuk
nehezen, éppen ezért az elvárások is óriásiak lesznek feléjük.

United inkább "európaibb", nekem szubjektíve jobban tetszőbb, a Több, mint sport
heroikusabb, tele nagy monológgal (lásd a beillesztett részt)










Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
krízis sportpszichológia


A TUDATOSSÁG FEJLESZTÉSÉNEK MÓDSZEREI




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. február 01. - sportforras

Számos technika alkalmazható a tudatosság fejlesztésére. Az egyik ilyen hatékony
módszer a naplóvezetés. A napló egyfajta strukturált visszajelzés a
sportteljesítményről, és gazdagítja a tapasztalati anyagot. Egy csapat a meccs
után meg tudja beszélni az edzővel, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak és
milyen új dolgokat tanultak meg ebből a meccsből, és így új célokat alakíthatnak
ki vagy módosíthatják az előzőeket.



Egy-egy adott feladat végrehajtása után az edző visszajelző kérdőíveket
töltethet ki a sportolókkal, így az egyes versenyek során felmerülő szubjektív
élmények is tudatosításra kerülnek. Ezzel az eljárással a sportoló
szisztematikusan tud tanulni a tapasztalataiból, és képesek feldolgozni és
lezárni az előző teljesítményüket, és tudnak koncentrálni a következő
feladatukra, a következő teljesítményszituációra. Ez különösen hatékony egy
olyan sportesemény során, mikor a játékosnak rövid időn belül sokszor kell
teljesíteni, és ebben az esetben kritikus mozzanat, hogy a játékos képes legyen
lezárni és túllépni a megelőző tapasztalatokon.

A sportoló engedélyével az edzők és a sportpszichológusok elolvashatják ezeket a
naplókat és visszajelző kérdőíveket, és ezeket az információkat egyfajta
alapként használhatják fel arra, hogy jobban megértsék a sportolót és
elősegítsék a teljesítmény javulását és a személyes gyarapodást. Sok sportoló
számára kevésbé fenyegető, ha ezekbe a naplókba vagy kérdőívekbe írják bele az
érzéseiket, mintha el kéne mondaniuk. Az írásos kitárulkozások gyakran
indukálnak szóbeli beszélgetéseket.

A releváns fiziológiai rendszerek monitorozása is gyakori eszköze a tudatosság
fejlesztésének. A pulzus, a vérnyomás, az agyhullámok, az izomfeszültség, a
galvanikus bőrreakciók és a katekolaminok szintje mind olyan faktorok, amik
hozzájárulnak a megfelelő pszichés állapothoz. Ezek közül a leggyakoribb a
pulzus monitorozása, kritikus szituációk előtt, közben és után is megmérik, és
így próbálják megtalálni az optimális pulzusszámot. Ez a legjobb módja annak,
hogy a legoptimálisabb szorongásszintet beállítsák.

Az imaginációra fogékony sportolók ezt az eszközt alkalmazva is fokozhatják a
tudatosság szintjét. Az imagináció a múltbeli kiváló teljesítmény előhívására
szolgál, különös tekintettel az abban a helyzetben átélt érzések, az aktivációs
szint, a gondolatok, az izomfeszültség, a figyelmi fókusz stb. azonosítására.
Gyakran előfordul, hogy a rossz teljesítményt idézik fel, azért, hogy az ilyen
irányú tapasztalatokat szembeállíthassák az optimális állapotban átélt
tapasztalatokkal. Az imaginációt egy visszajelzési kérdőív kitöltésekor is
alkalmazzák. Azok a sportolók, akik bizonytalanok, felidézhetik az adott
helyzetet, és így könnyebben azonosíthatják, hogy mit éreztek, és gondoltak
akkor.

A csoportmegbeszélés szintén nagyon hatékony módszer. Az edzőknek viszont nem
szabad erre kényszeríteni a játékosokat, csupán a lehetőséget kell rá
biztosítaniuk, és bátoríthatják őket. Ugyanez igaz a sportpszichológusokra is,
csak a mentális készségek tekintetében. Ez a beszélgetés gyakran kezdődik
négyszemközti kommunikációval. A pszichológus és az edző is elmondhatja a saját
tapasztalatait, de az a fontos, hogy a sportoló megossza az övéit. Beszélni kell
az aktivációs szintről, a magabiztosságról, a stresszorokról és a stressz
megjelenési formáiról. Általában eleinte nagyon nehéz az ilyen dialógusokat
elkezdeni, de ahogy a sportoló egyre inkább tisztába lesz ennek a fontosságával
és hasznosságával, a csapat szempontjából is. A sportoló számára azért előnyösek
ezek a megbeszélések, hiszen így, õ is több szempontból láthatja az adott
problémát, és új stressz kezelési technikákat is tanulhat a többiektől. Egy
pozitív élmény, siker után könnyebb elkezdeni a csoportbeszélgetést, hiszen ezek
az érzések még nem fenyegetőek a sportolóra nézve. Például, egy sikeres edzés
után az edző megkérheti a játékosokat, hogy beszéljenek arról, hogy szerintük
miért volt sikeres most ez az edzés, és miben különbözött a sikertelen és
hasztalan edzésektől.

A legfontosabb ezekkel a módszerekkel kapcsolatban, hogy a sportoló soha ne
érezze magát kellemetlenül, ezt az edző vagy pszichológus úgy érheti el, hogy
lassan és megfontoltan integrálja az említett technikákat.

 

Teljesítményértékelő kérdőív

                                                                                                               
Név:

                                                                                                               
Ellenfél:

1. Mik voltak azok, amik a mai játék során stresszt keltettek benned?

 

2. Hogyan élted át ezt a stresszt? (Gondolatok, cselekedetek, fiziológiai jelek)

 

3. Milyen volt az aktivációs szinted? Értékeld, hogyan érezted magad:

a, az utazás alatt:                                             
0                              5                              10

b, a bemelegítéskor                        nagyon alacsony              
jó            nagyon magas

c, közvetlenül a verseny előtt:

d, a verseny közben:

 

4. Milyen módszert/módszereket alkalmaztál a stresszkezelésben, és mennyire
hatékonyan tudtad kezelni?

 

5. Mennyit beszéltél önmagaddal?

 

6. Mit gondolsz, mit tanultál a mai játékból, ami legközelebb segíthet?

 

7. Melyek voltak a leghatékonyabb mentális technikák a számodra?

 

8. Írd le röviden, hogy mit élveztél a mai játékban.

 

9. Hogyan értékeled a mai játékot?

 

10. Írd le röviden, hogyan éreztél a mai játékkal kapcsolatban.   
0              5              10

                                                                                                                               
      szörnyű    jó      nagyszerű

11. Szeretnél még valami elmondani?


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!



AHOL ADNI JOBB, MINT KAPNI - AZ ÖKÖLVÍVÁS ÉS A STRESSZ




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. január 20. - sportforras

Egy kis sportág-specifikus cikkel készültünk, ami az ökölvívásban fellelhető
stresszfaktorokat veszi végig. Nem adunk konkrét technikákat és megoldási
módokat a különböző helyzetekre, inkább végig szeretnénk venni, mi minden
válthat ki szorongást a ringben, és éppen ezért mi mindenre kell felkészülnie és
figyelnie az edzőknek és a sportolóknak egyaránt. Természetesen ahány sportoló,
annyiféle megküzdési stratégia létezik, azaz, ami az egyik sportolónál beválhat,
az a másiknál nem. De éppen úgy más-más dolog vált ki szorongást a sportolóknál,
és stressz megélése is egyénenként változó. De kezdjük az elején:



 
Várakozás okozta stressz
Nagyon gyakori, hogy a sportoló nem az előre megadott időben kerül sorra.
Gyakori, hogy várakoznia kell, néha akár órákat is. Ez nemcsak fizikailag meríti
ki a sportolót, hanem mentálisan is. Hiszen ahogy az izmait folyamatosan
készenlétben kell tartania, úgy mentálisan is fel kell tudnia tartani a
versenyhez szükséges állapotot. Pszichológusok nem szokták ajánlani a meccsek
követését a várakozás alatt, mert ezáltal is fáradhat a sportoló. Ha az ökölvívó
végignéz egy meccset, akkor nemcsak átéli, hanem képzeletben végig is játssza,
ami majdnem megfelel azzal az állapottal, hogy ő van benn a ringben.

 
Bemelegítéshez kapcsolódó félelmek
Az is előfordulhat, hogy a sportoló nem tud elég minőségi időt szánni a
felkészülésre. Ha az idő kevés, akkor bizonyos rutinokkal fel tudja melegíteni
az izmait, de ugyanúgy meg kell teremtenie a versenyhez szükséges "hangulatot"
is. Arra is fel kell készülni, ha nem tud minőségi bemelegítést csinálni, hely
méretei, vagy egyéb tulajdonságai miatt (sokan melegítenek be kis helyen,
bizonyos eszközök hiánya...)

Ezekben a szituációkban elengedhetetlenek azok a rutinok, mozgássorok, amik
visszajelzést adhatnak a sportolónak, hogy minden rendben van, felkészült.

 
Környezeti körülmények
Még meccs előtt kihathat a sportolóra a fogyasztás, de ennek témája egy külön
cikket is érdemelhet. Maga a mérlegelés jelenségével is kell foglalkozni, főként
úgy, hogy egyre nagyobb számban vannak eredményes és tehetséges  női
ökölvívóink. Fontos tudni, hogy ki, hogyan éli meg ezt a helyzetet. Élvezi a rá
irányuló figyelmet, vagy "húsvásárként" éli meg, ahol úgy érzi magát,  int egy
tárgy, aminek a (testi) hibáit keresik.
A kiemelt ring, kiemelt figyelemmel jár, így fontos tudni, hogy a sportoló
tart-e ezzel kapcsolatban valamitől. Ilyenkor fel szokott merülni a szurkolók és
ellenszurkolók mellett a média kezelése is.
Ide tartoznak a bírák kérdése is - a tényleges és vélt sérelmek miatt lehetnek a
sportoló számára olyan bírók, akik ítéletét szubjektívnek és igazságtalannak
tarthat, éppen ezért tehetetlennek érzi magát, ha őt kapja ítészéül. Fontos,
hogy mindezeket megtanulja figyelmen kívül hagyni és csak a saját
teljesítményére koncentráljon, tehát arra, amire van ráhatása, és képes teljesen
a kontrollja alatt tartani.


 
Félelem bizonyos ellenféltől
Sokan azt hinnék, hogy a sportolók csak az erősebb ellenfeleiktől tartanak, de
ez nem teljesen igaz. Minden edző számára fontos tudnia, hogy versenyzője milyen
típusú ellenféltől tart és miért. Sokakat feltuningol egy erősebb ellenfél és
akkor hozzák ki a csúcsformájukat. Vannak olyanok, akik gyengébbektől tartanak
(és gyakran kapnak ki a tőlük kevésbé rutinosoktól/gyakorlottabbaktól). Ennek
oka legtöbbször abban rejlik, hogy egy kezdőbb játékos technikái kevésbé
letisztultak, kevésbé összetettek, így az erősebb ellenfélnek kell bizonyos
szinten alkalmazkodnia hozzá, azaz nem tudja azt a magasabb szintű játékot
hozni, amit megszokott, így magát és teljesítményét rosszabbnak fogja értékelni.
És van olyan is, aki a saját kategóriájától fél, tehát azoktól, akiket meg
kellene vernie, de az ellenfél is pont olyan gyakorlott és tapasztalt, mint ő.
Itt az elvárások játszhatnak közre.


 
Első menet/első találat problémaköre
Meg kell különböztetni a rutinokat a babonáktól. Mindkettő arra szolgál, hogy
kontrollt biztosítson a sportoló számára olyan helyzetekben, amikor nem tud
mindent ő irányítani, de míg a rutinok szükségesek és a teljesítményre pozitívan
hatnak ki, hiszen azok önbizalmat adnak, addig a babonák sokszor károsak
lehetnek, mert ha azok nem történnek meg, a sportoló önbizalma csökkenni fog.
Ilyen babona lehet az első találat és az első menet problémaköre. Van olyan
versenyző, aki az első ütéséből akarja megállapítani, hogy milyen lesz a meccse,
de van, aki vár ezzel a menet végéig, figyelmen kívül hagyva azt, hogy nem
feltétlenül az első ütése a legjobb, vagy az első menete a legeredményesebb...
Fontos, hogy a sportoló tisztában legyen azzal, hogy a meccseken mikor
"melegszik be", mikor hozza a csúcsformáját. És fontos tudnia az edzőnek, hogy a
sportolót hogyan és mivel hozza vissza, ha a sportoló már leírta magát az első
ütés/menet után.

 
Szünetek felhasználása
Itt egy kis technika következik, hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni a
két menet közti etapot. Egy szünetet három részre lehet osztani:

 * Első harmad: légzéstechnika
 * Második harmad: célirányos instrukció
 * Harmadik harmad: ráhangolódás a következő menetre

 
És amikről még beszélni kell:
Ezek mind nagyobb témák, sportágtól függetlenül, szinte mindenhol fellelhetők,
éppen ezért csak említés szintjén szerepelnek:
 * Félelem a sérüléstől
 * Sérült sportoló és a „kétvégű mankó” jelensége
 * Elvárások és következmények
 * Étkezési zavarok
 * Serdülés
 * Edző stressz kezelése és annak hatása a sportolóra



Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
verseny szorongás teljesítmény ökölvívás csúcsteljesítmény hangulati állapot
mentális tréning


EGYIKNEK SIKERÜL, A MÁSIKNAK NEM, A HARMADIK NEM TUDJA MIT AKAR... -
PÁRKAPCSOLATOK A SPORTBAN




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012. december 15. - sportforras

Nagyon sok érv szól az ellen, hogy az edző - sportoló között csak szakmai
kapcsolat legyen és ne lépje túl a személyesség határait. Nézzük csak meg azokat
a helyzeteket, ahol az edző szülő is. Nagyon kevés jól működő modellt lehet
találni. A legfőbb oka ennek az, hogy nagyon nehezen lehet tartani a kereteket -
az edző szülőként viselkedik az edzésen, a sportoló, meg gyerekeként szól
vissza, illetve a sport nem marad az edzőteremben, hanem jön velük haza.



Ugyanez a helyzet, akkor is, ha az edző és sportoló egy párrá válik, csak még
néhány további tényezőre kell még odafigyelniük. Összegyűjtöttünk néhány dolgot,
amire érdemes felkészülni:

 * Keretek tartása: ugyanaz, mint az edző/szülő - sportoló/gyerek kapcsolat
   esetében, fontos szétválasztani, meddig és mikor viselkedhet egy edző
   edzőként, és mikor kell tudnia váltania a szerepét szerető párra és fordítva.
   Nem illik a magánéleti történeteket az edzőteremben megvitatni, ahogy nem
   szerencsés haza vinni a szakmai nézeteltéréseket sem. 



 * Szerepek megváltozása: fontos tisztáznia, mind a sportolónak, mind az
   edzőnek, hogy a kapcsolat miért alakult ki. Tényleg az emberbe szeretett
   bele, vagy a sportolóba/edzőbe? A versenyek során  a közös élmények, a közös
   sikerek, vagy kudarcok hatalmas érzelmeket keltenek az emberbe és gyakran ez
   a felfokozott érzelmi állapot olyan érzelmi reakciókat vált ki a
   résztvevőket, amik csak ritkán bizonyulnak tartósnak. A sportolók távoli és
   gyakran egzotikus helyeken járnak, a versenyeken megélhetik a poklot, vagy a
   mennyet. Ugyanezeket az érzéseket csak a sporttársai és az edzői élhetik át,
   de csak az edző van olyan helyzetben, hogy közvetlenül rálásson a helyzetére,
   értékelje a teljesítményét, és így támogatást tudjon nyújtani számára. Az
   edzők számára viszont a sportoló sikere hatalmas pozitív visszajelzés, ha
   minderre a sportló is ráerősít a hálájával, egy személyes szálat is
   megérinthet. Éppen ezért a versenyek után a legfontosabb az edző-sportoló
   bizonyos fokú távolságtartása, vagy legalábbis az érzelmek helyén kezelése.



 * Elmondani/nem mondani: Az edzőnek legjobb esetben tekintélye van a sportolói
   között. Felnéznek rá, "második apjuknak/anyjuknak" tarják őket és egy kicsit
   megközelíthetetlennek is, ha a magánembert nézzük. A legtöbb edző is figyel
   arra, hogy tartson egy kis távolságot a sportolóival, hiszen a magánember
   tévedhet, az edző viszont kevésbé. Ha kiderül, hogy társául egy sportolóját
   választja, egy kicsit a többiek szemében is elérhetővé, könnyebben
   megközelíthetővé "emberibbé" válhat, éppen ezért támadhatóvá is. Ahogy az
   edző, úgy a sportoló szerepe és megítélése is megváltozhat a csapaton belül,
   hiszen könnyen láthatnak bele egy "gaz csábítót", aki elvette tőlük szeretett
   edzőjüket és lehozta őt a földre.
   Természetesen egy kapcsolat eltitkolása több veszéllyel is járhat, hiszen a
   titkokra előbb utóbb fény derül, és ekkor jogosan kérdezhetik a csapattagok,
   hogy mit kellett ezen titkolni, miért nem lehetett felvállalni. Ilyen
   helyzetben legfontosabb a tiszta és őszinte kommunikáció. Csak abban az
   esetben érdemes a csapat elé állni, ha mind a sportoló, mind az edző
   tisztában van saját érzéseivel. Minden más esetben az edző és a sportoló is
   támadhatóvá válhat, hiszen egy szexualitáson alapuló vonzódás könnyen
   megbélyegezheti mindkét felet.



 * Hogyan tovább: Sajnos nem minden kapcsolat marad végleges, néhánynak
   előbb-utóbb vége szakad, de a szakmai kapcsolat megmarad. A szakítás
   hátterében számos ok felmerülhet. Az edző megismerheti a sportolója
   magánemberi oldalát, és észlelheti azt, hogy az az ember, aki az edzőteremben
   mindig felelősségteljes döntéseket hoz, az magánemberként még egy fiatal
   felnőtt életvitelét folytatja, ami nem az ő napi ritmusát követi. Vagy a
   sportoló érezheti magát becsapva akkor, ha a fiatalos edzője otthon szeret
   "leülni" és nem kimozdulni. Ha véget ér is egy viszony, az edző - sportoló
   kapcsolat fennmaradhat, de ehhez le kell fektetni azt a szabályt, hogy sem a
   sportoló, sem az edző nem élhet vissza mindazokkal az információkkal, amit
   mint magánemberek szereztek egymásról. Nem használhatják érzelmi
   zsarolásként, ha valamilyen célt el szeretnének érni, fontos, hogy az érzelmi
   kötelékeket a lehető legtávolabb tartsák az edzőteremtől.


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!



OLIMPIA MENTÁLIS SZEMMEL




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012. július 31. - sportforras

Még csak négy napja zajlik az olimpia, de máris egy csomó esemény történt,
amiről írni lehet. Nem szándékozunk kielemezni a történéseket, főként azért,
mert nincs jogunk erre, nem mi éltük át a versenyeket, nem tudjuk pontosan mi
segíthette a sportoló, hogy elérje a kívánt az eredményt, vagy mi gátolhatta
őt... Az eddigi szakmai tapasztalatainkat viszont megoszthatjuk, azaz
általánosságban leírhatjuk, hogy mi viszi a sportolót el a célig, vagy mi
zavarhatja őket a teljesítményben.



A mentális felkészítés:

Gyakran kérdezik tőlünk, hogy hogyan áll az olimpiai csapat mentális
felkészítése. A válasz nehéz. Egyrészt azért, mert a szakmából fakadóan köt
minket a titoktartás, tehát mi nem fedhetjük fel, hogy melyik sportoló dolgozik
sportpszichológussal. (Természetesen kivétel ez alól, ha maga a sportoló ad erre
engedélyt, mint ahogy Szilágyi Áron vagy Hidvégi Vid példája is mutatja).

Természetesen következtetni lehet. Az olimpiai csapat vezető sportpszichológusa
szerint az olimpia kezdete előtt a sportolók kb. 50%-a igénybe vette a mentális
felkészítést. Az olimpiai faluban jelenleg négy sportpszichológus dolgozik, azaz
ennyien osztoznak 158 sportolón és a kísérőin (ugyanis bizonyos esetekben edzők,
segítők is igénybe szokták venni a segítséget). Azt is lehet tudni, hogy néhány
sportpszichológust egy-egy szövetség, sportág vitt ki, azaz az ő idejük már
korlátozott. Lehet, hogy a szám alacsonynak tűnik, de jelenleg a legnagyobb
számú sportpszichológiai csapat tartózkodik kint. És itt vannak azok a
sportpszichológusok, akik vagy saját pénzükön utaznak ki, hogy segítsék a
sportolóikat, vagy itthonról segítik a sportolóikat (éljen a Skype!). Neveket
nem sorolnánk fel, mert egyrészt az olimpia nem a sportpszichológusról szól,
másrészt a teljes listát sem ismerjük :)

Az is igaz, hogy nem minden sportoló veszi igénybe a sportpszichológia
módszertanát, hiszen még mindig él az előítélet a szakmával kapcsolatban. Ezt
bizonyítja az a tény is, ha valamelyik sportoló azt nyilatkozza, hogy
sportpszichológussal dolgozik, a média valami furcsa újdonságként kezeli.

Elvárások

Már az olimpia előtt mentek a tippelések, kitől és hány érmet várhatunk el. Ez
egyrészt nagyon jó, hiszen arról szól, hogy a szakértői és szurkolói közönség
megelőlegezi a bizalmat, és hisz az adott sportoló képességeiben. Másrészt ez
egy felelősség a sportoló számára, hiszen "elvárnak" tőle valamit, és ezt a
terhet kezelni kell.

A sportoló célja nem az, hogy a közönség/szövetség... számára eleget tegyen,
hanem az, hogy megmérettesse magát. Kb. négy évet szánt az életéből arra, hogy
egy versenyen megmutathassa magát. Rengeteg lemondással, fájdalommal jár ez az
időszak, szinte minden sportoló feladott valamit az életéből azért, hogy kint
legyen, (Itt azért emlékezzünk meg mindazokról a sportolókról, akik nem jutottak
ki Londonba...) és egy-egy hiba ezt a kemény munkát döntheti romba. Itt is
megjelenik a sportoló önmaga felé épített elvárása - nehogy már kárba vesszen ez
az időszak!

És ott vannak a többi nehezítő tényezők - sérült sportoló; utolsó olimpiáját
átélő sportoló; olyan sportoló, aki sportágában egyedül jut tovább.

Mind a saját, mind a mások elvárásai elvonják a fókuszt a jelenről. A sportoló
ebben a szituációban nem az adott feladatára koncentrál, hanem az esetleges
következményekre figyelhet. Ha már sportolónk kiesik a "jelenből", hibázhat, és
valóra válhatnak a félelmei. Fontos, hogy ezeket a terheket levegye magáról a
versenyző, és egyszerűen küzdjön magáért és az eredményéért, és élvezze mindazt
amiért ilyen hosszan küzdött. Ez a sportpszichológiában komolyabb munka,
hosszabb felkészítés eredménye szokott lenni.

Kudarcok és sikerek

Kicsit kapcsolódik az elvárásokhoz, és itt jön az a klisé, hogy akitől
kevesebbet várnak el, jobban tud teljesíteni téthelyzetben. De tényleg? Egyrészt
picit cáfolnám, mert az, hogy a közönség nem ismeri az adott sportoló nevét, az
még nem jelenti azt, hogy a sportoló felé nincs komolyabb elvárás. Másrészt
támogatnám, mert ha a sportoló le tudja vetni magáról ezeket, akkor tényleg
felszabadultabban versenyezhet.

Kudarc. Nehéz helyzet, mert egy vereséghez automatikusan kapcsolódik egy (ön és
köz) értékelés is. Az olimpikon könnyen eshet abba a hibába, hogy egy tévedést,
vagy kudarcot máris beépít az önértékelésébe, és ez kihathat a későbbi
versenyeire is. Ha egyszer csalódott önmagában, akkor később sem bízhat a
képességeiben? Természetesen ez nem igaz, mégis az adott helyzetben könnyen
érezheti így magát a sportoló. Míg az elvárások okozta tehernél a sportoló a
következményeken gondolkodik, így a jövőben jár, addig a kudarcoknál a múltban
ragad, azaz ismét kiesik a jelenből.

A siker is lehet veszélyes, azt is tudni kell kezelni. Egy érem azt jelenti,
hogy az adott versenyző sportágában a legjobb, és ezt sokkal erősebben fogja
éreztetni vele a környezete, mint néhány OB, Eb, vagy VB után. Itt nem arra
gondolunk, hogy a sportoló "elszáll" magától, ennek az esélye sokkal kisebb,
mint annak, hogy ez után a siker után a nagy közönség megjegyzi a nevét és el
fog várni tőle egy bizonyos szintű teljesítményt, amit "hoznia kell". Tehát
szépen, lassan az elvárások megnőnek. Ha valaki sikeres sportoló, és tegyük fel,
a londoni nem az első olimpiája, és eddigiekben mindig jól teljesített, az még
nem azt jelenti, hogy ő már hozzá szokott a terhekhez. Sőt! Bizonyos esetekben
jelentheti azt is, hogy minden egyes éremmel csak nőnek az elvárások, viszont az
ő képességei az idő függvényében csökkenhetnek. Mindig lesznek
fiatalabbak/gyorsabbak/erősebbek, akik arra várnak, hogy ledöntsék őket a
trónjukról...

A ZENE

Ez nem tartozik szigorúan ide, csak egy személyes kedvenc témám. Imádtam nézni
az úszókat, ahogy a hatalmas fejhallgatóikkal vonultak be versenyezni. Ez egy
nagyon jó koncentrációt fejlesztő és önbizalmat serkentő dolog, ami valahogy
nálunk még nem honosodott meg. A témáról már írtunk korábban itt és itt.

Kellemes szurkolást kívánunk a nézőknek és a legjobbakat a sportolóknak!

Ha a sportpszichológiáról bővebben szeretnél olvasni, keresd a könyvesboltokban
a Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek című könyvet.


Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!
zene siker olimpia elvárások sportpszichológia


SOROZATFÜGGŐK FIGYELEM!




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012. július 20. - sportforras

A szükséges keménység… elég erős szabadfordításban :).

Végre!!! A sportpszichológiát sem kíméli az amerikai sorozatfuvallat! Neccessary
Roughness címmel került a vérkeringésbe a sportolók mentális dolgait központba
helyező sorozat. A helyzet számunkra persze álomszerű. Aki ismeri az amerikai
foci világát, pontosan tudja, hogy milyen népszerű ez a sportág szülőhazájában.
Álommunka, álomkörülmények között… :)



 Pszichológusnő kerül a „Sólymok” csapatához. És milyen meglepő, segít! És nem
is keveset! A sorozat szakmaiságára itt nem térnék ki, inkább az üzenete a
sokatmondó! Számunkra is felüdítő, hiszen olyan dolgokról szól, melyeket mi
magunk is képviselünk.

Egy apró figyelmeztetés: nem minden oldódik meg ilyen gyorsan, és nem mindig
valami konkrét, kinyomozott történés áll a háttérben!

Az amerikai foci mellett azonban más sportágak problémáiba is betekintést
nyerhetünk, és az agyturkász agyát végre mi „turkászhatjuk” :). Néhány téma a
teljesség igény nélkül: az amifocis sztárjátékos, a pókeres, a női ökölvívó, a
híres gördeszkás, a golfjátékos teljesítménycsökkenése…

Bátran ajánljuk mindenkinek, nekünk is flowélmény volt!!!




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!



FEJBEN DŐL EL - SPORTPSZICHOLÓGIA MINDENKINEK




Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012. július 08. - sportforras
 * Tudni szeretné mitől fél a kapus a tizenegyesnél?
 * Mitől bombajó a bokszoló?
 * Vagy hogyan vívunk minden héten háborút?

 Hányszor hallottuk a kérdést, hogy miért sújt minket „az átok”, ami mindig
éppen a legnagyobb tét előtt buktatja el hazánk sportolóit? Aztán egy csütörtök
délután, egy Andássy úti étteremben válaszokat is kaptunk és megtudtuk, hogy  a
„Magyar átok” nem létezik! Létezik viszont szakszerű mentális felkészülés,
mentális tréning, önbizalom és pozitív gondolkodás és elkészült a könyv, amiből
végre bárki megkaphatja a válaszokat is!

2012. július 5-én bemutatásra került a hat szerző által írt, ”Fejben dől el -
Sportpszichológia mindenkinek” című könyv. Ez a hiánypótló alkotás az
alkalmazott sportpszichológia területeit mutatja be az olvasóknak.
Különlegessége, hogy a magas szakmai színvonalhoz közérthető stílus társult. Nem
csupán gazdag háttérismeretet, hanem a gyakorlatban is jól alkalmazható
eszközöket ad a kezébe a sportvilág minden szereplőjének. A könyvben olimpiai,
világ és Európa bajnokok, szülők, edzők és fiatal sportolók osztják meg a
sportpszichológiával kapcsolatos tapasztalataikat, őszintén vallanak saját
küzdelmeikről, kudarcaikról és a sikerhez vezető útról.



A kötetet fémjelzi dr. Lénárt Ágota neve, aki a magyar olimpiai csapat vezető
sportpszichológusa, és az alkalmazott sportpszichológia és a hazai
sportpszichológus képzés egyik meghonosítója.



Az írás oroszlánrészét vállaló szerzőpáros, Gyömbér Noémi és Kovács Krisztina
célja az volt, hogy egy olyan könyv születésében vegyenek részt, ami hasznos és
alkalmazható a sportvilág minden területén, ezért olyan témákat jártak körül,
melyek mindenki számára érdekesek lehetnek (szorongás és motiváció hatása a
teljesítményre, az önbizalom jelentősége, a kommunikáció szerepe, vezetői
hatékonyság fejlesztése, gyermekekkel való munka, sérült sportolók
rehabilitációja…).

A férfi vízilabda válogatott pszichológusa, Imre Tóvári Zsuzsanna a
csapatsportok fejezethez adta a nevét és tapasztalatait, amely közelebb hozza az
olvasót a csapatsportok világának megismeréséhez.

A kötet további különlegessége, hogy Menczel Zsuzsanna által a sport és étkezési
zavarok, hiszen az evés és testképzavarok előfordulása az átlag populációban
fél-4% körüli, ezzel szemben sportolók körében ez az arány akár 20% is lehet. 

Hevesi Krisztina által a sport és szexualitás kapcsolata is külön fejezetet
kapott, mely témát sem hazánkban, sem a nagyvilágban nem jellemző őszinteséggel
mutatja be a könyv. Pedig a szexről és a  sportról rengeteg tévhit él a
köztudatban - hát még e kettőről együtt! Ezen hiedelmek hátterét Hevesi
Krisztina egy külön fejezetben fontosnak tartotta tisztázni, körüljárni.

 A szerzők remélik, hogy a kötet tovább segíti a sportolók és edzőik sikeres
felkészülését.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyv fejezetei:

 * Előszó
 * Bevezetés
 * Egy testben az ellenséggel – a szorongás mint szükséges jó
 * Reflektorban a figyelem és a koncentráció
 * Az erő velem van – Az önbizalom
 * Maradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe
 * A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában
 * Vezetni és vezetve lenni
 * Több testben egy lélek – a csapatsportok pszichológiája
 * Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája
 * Fél lábbal a siker kapujában – a sérülés
 * A megedzett étvágy, avagy evés- és testképzavarok a sportban
 * Szex a sportban, sport a szexben
 * Történetek a „pályáról” – sportpszichológia első kézből



Interjúk a könyv után:














Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!

Következő oldal
Facebook



SPORTPSZICHÓ

Szeretettel köszöntünk minden sportolót, sportolni vágyót, vagy akarót, illetve
mindazokat akik valamilyen úton-módon kapcsolódnak a sport területéhez! Ez a
blog azért jött létre, hogy kicsit szélesebb körrel megismertessük mindazt, amit
sportpszichológiának neveznek. Ha bármilyen kérdésed lenne, akár az adott
témához, akár a témától függetlenül, tedd fel bátran, mi hamarosan válaszolunk!
E-mail: sportpszichologusok@gmail.com Kovács Kriszta és Gyömbér Noémi


KERESÉS






ARCHÍVUM

 * 2019 augusztus (2)
 * 2017 december (1)
 * 2017 november (1)
 * 2017 július (1)
 * 2016 december (1)
 * 2016 augusztus (1)
 * 2016 június (3)
 * 2015 május (1)
 * 2015 január (1)
 * 2014 december (2)
 * 2014 július (2)
 * Tovább...


NAPTÁR

január 2024 Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas <<  < Archív 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31


EGYÉB

 * Belépés
 * Regisztráció


CÍMKÉK

 * agresszió (2)
 * ajándék (1)
 * aktivitási szint (3)
 * arousal (1)
 * asszertivitás (2)
 * áttétel (4)
 * belső (2)
 * beszéd (2)
 * bflpe (1)
 * bíró (5)
 * célkitűzés (10)
 * cet (1)
 * csapat (3)
 * csapatépítés (7)
 * csapatsportok (8)
 * csoportdinamika (5)
 * csúcsélmény (2)
 * csúcsteljesítmény (3)
 * desc (1)
 * dohányzás (1)
 * dopping (4)
 * edző (19)
 * élmény (2)
 * elvárások (7)
 * énkép (8)
 * film (2)
 * flow (2)
 * fókusz (5)
 * futball (14)
 * gestalt (1)
 * gyereklélek sportcipőben (4)
 * gyermek (3)
 * gyermek sport (4)
 * halál (2)
 * hangulati állapot (8)
 * hipnózis (1)
 * holtpont (1)
 * humor (2)
 * időgazdálkodás (1)
 * imagináció (6)
 * interjú (2)
 * játék (2)
 * kapus (1)
 * karácsony (1)
 * karate (1)
 * karrier (3)
 * kérdőív (1)
 * kiégés (2)
 * kommunikáció (6)
 * könyv (1)
 * krízis (1)
 * kudarc (2)
 * küzdősportok (1)
 * légzéstechnika (1)
 * lmbt (3)
 * mentális tréning (10)
 * motiváció (8)
 * motorikus (3)
 * mozgástanulás (2)
 * negatív (1)
 * negatív élmény (3)
 * ökölvívás (1)
 * olimpia (2)
 * önbizalom (4)
 * önismeret (2)
 * önuralom (1)
 * parasport (1)
 * perfekcionizmus (1)
 * poms (2)
 * pszichológus (1)
 * rehabilitáció (3)
 * relaxáció (4)
 * rutinok (3)
 * sajátélmény (4)
 * sérülés (5)
 * siker (2)
 * sportpszichológia (69)
 * sportpszichológus (34)
 * személyiség (6)
 * szex (1)
 * szociogram (1)
 * szociometria (2)
 * szörf (1)
 * szorongás (9)
 * sztereotípia (2)
 * szülő (10)
 * szurkolók (2)
 * társas henyélés (1)
 * téli olimpia (2)
 * teljesítmény (4)
 * testkép (2)
 * teszt (2)
 * u-20 (1)
 * újoncok (1)
 * utánpótlás (1)
 * verseny (8)
 * visszajelzés (6)
 * zene (3)

Címkefelhő


FEEDEK

 * RSS 2.0
   bejegyzések, kommentek
 * Atom
   bejegyzések, kommentek


LICENC




Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5
Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.


süti beállítások módosítása
Dashboard